A ,,kapavágás” két olvasata
Hányszor, de hányszor halljuk, hogy Magyarországon Orbán Viktor engedélye nélkül egy kapavágás sem történhet.
Mi ezzel a probléma?
Egy rendszer működésében és működtetésében ki döntsön, ha nem annak első számú, megbízott vezetője? Természetesen nem arról beszélek, hogy a Karmelitában neki kellene megszabnia, hogy nátha esetén ki és mikor tüsszenthet vagy fújja ki az orrát, esetleg, hogy mikor lehet szellőztetni.
De nemzetgazdasági kérdések eldöntése, a bel – és külpolitika aktuális irányainak meghatározása – szakemberek tanácsainak kikérése és mérlegelése nélkül – talán mégsem bízható bármelyikünk átlagemberi ,,megmondom a frankót” szellemi összevisszaságára, tapasztalatlanságára, de legfőképpen nem bízható az ellenzéki pártok képviselőire, akik egyetértése, illetve egyet nem értése olyan összevisszaságot teremtene, aminek következményeként hazánkban nem rend, hanem fergeteges káosz és anarchia uralkodna, ha a legfelsőbb, egyszemélyi felelősség helyett mindenki úgy döntögethetne szabadon, ahogy neki tetszik és ezt valóban mindennemű kontroll nélkül tehetné.
Igen, helyes és törvényes, hogy egy államrend vezetője nélkül ne születhessenek mindannyiunk életét meghatározó dolgok, ha már adott kormányzati időszak vezetésére miniszterelnökként megbízást kapott az, aki az egész országért vállal felelősséget és ezt nemcsak Magyarországra tartom érvényesnek és követendőnek.
Viszont az ellenzéki térfél képviselőiről, ha már írásom elején a kapavágás hasonlatával éltem, befejezésül róluk is tennék egy sommás megállapítást.
Mindazok, akik a politika ellenzéki farvizén a hatalom közelében kotnyeleskednek, jobban tennék – felelősen, a saját döntésükből fakadóan – hogy az állandósult ,,mit hogyan ne” mantrája helyett a ,,mit hogyan igen” szólamára váltanák fület bántó károgásukat és olykor-olykor a saját házuk táján is kertészkednének néhány hasznos kapavágás közbeiktatásával.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
