Igen széles azon intézményeknek, szervezeteknek, cégeknek a listája, amelynek csak liberális tulajdonosa, vezetője lehet. Például sem Alföldi Róbert, sem a teljes Belpest máig nem heverte ki, hogy már nem ő a Nemzeti Színház igazgatója. Alapjában véve eleve csak liberális lehet színházigazgató, főrendező, híres színész, úgy általában nagy művész.
A nagy művész, különösen a nagy író, drámai hangon, de amúgy egyébként eszköztelenül tudja elmondani, hogy egyrészt tudatában van annak, hogy ő mekkora nagy alkotó, másrészt képes igényesen kifejteni, hogy mennyivel nagyobb lenne, ha nem magyar nyelven lenne kénytelen írni, vagyis nem ide született volna, ahol a diktatúra rettegésben tartja, mert 23 év után megvonták a milliós havi apanázsát és csak világnyelvek esetében fizeti ki az állam a művei lefordítását meg a kiadást.
A nagy írónak általában van egy dramaturg rokona valamelyik fővárosi színházban és az egyik testvére minimum színész, esetleg modern festő, úgy általában náluk generációk óta mindenki tehetséges. A nagy író a szerző neve alapján pontosan meg tudja mondani egy könyvről, hogy az minőség-e vagy a zúzda. A nagy író ugyanis mindenkit ismer, aki minőséget képvisel. A nagy írónak sohasem kellett házalnia a műveivel, ugyanis a tehetségét még a kommunisták is elismerték.
Nem csoda hát, hogy a magyar írótársadalom minőségi része elkezdte tovább pakolni, a már majdnem teljesen megpakolt bőröndjeit, hogy a berlini lakásába meneküljön, amikor híre jött, hogy a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány (MCC) leányvállalata az SQ Invest Kft. megállapodott a Libri Csoport 67,48 százalékos részvénycsomagjának adásvételéről. A tranzakcióval az eddigi közvetett kisebbségi tulajdonos MCC válik a hazai könyvkereskedelmi és -kiadói piac meghatározó szereplőjének 98,41 százalékos tulajdonosává.
Ez az aktus a formális logika szabályai szerint ekvivalens egy nagyszabású könyvégetéssel. Esetleg azzal, hogy a diktatúra megtiltja a tehetséges íróknak, nyilván antiszemita indíttatásból, hogy magánhangzókat használjanak a továbbiakban, sőt a már kiadott könyveikben egyenként, saját kezűleg kell kikorrektorozniuk mindegyiket.
Ez akkora rémdráma, hogy még az Index is címlapos anyaggal emlékezik meg róla, a 444-t, a Telex-et meg sem merem nyitni. (De mégis bátor voltam, a Telex a genderkritikus könyveket említi a Libri kínálatában, illetve a “jobbratolódást”).
Ajánljuk továbbá Krusovszky Dénes (nagy) író Facebookon közzétett bátor, a logika fegyverét használó felszólamlását:
Tegyük hozzá azt is óvatosan, hogy az MCC pénzének nagy része a kormánytól kapott MOL-részvényekből származik. A MOL pénzének meg egy jelentős része az oroszokkal való ügyeskedésből. Tehát felmerül, hogy aki ezután a Libriben vesz könyvet, áttételesen Putyint is támogatja néhány fillérrel. Már bocs.
(ez teljesen komoly szöveg, nem én találtam ki.)
Igazán nem akarok túlzásba esni a kritikámmal, de a nagy író akár azt is kimondhatta volna (csak visszafogott volt), hogy ezentúl a magyar könyvvásárló pénze ott lesz minden ukrán katonába fúródó golyóban és repeszben.
A kommunisták gyakorlatilag megszakították a magyar kultúrát 1948 után. A saját berkeiken belül vívtak egy minden szempontból belterjes kultúrharcot, amelyben a primitív középszer, még a haladók között felbukkanó tehetségekkel is leszámolt. Az ő leszármazottaikat örököltük meg aztán a rendszerváltás után, illetve ők meg minden hatalmat a magyar kultúrában. Szétlopták a könyvkiadókat is, továbbra is perifériára szorítva mindenki, akik nem ők. A tehetség hiányát eddig, a diktatúra 13-ik évéig, sikeresen pótolták a megtartott hatalmi pozíciók, de most lecsapott a diktatúra ökle, egy nemzeti tehetségkutató alapítványnak is lesz könyvkiadója, egy nagy könyvkiadója. Ahol nem őket adják ki. Habár amilyen jó marhák vagyunk, valószínűleg a mondat helyesen úgy hangzik, hogy “nem csak őket adják majd ki”. Persze az MCC-nek már korábban is volt tulajdonrésze a Libriben, de nevezettek reménykedtek benne, hogy külföldről talán jön egy kedves öreg mecénás bácsi és visszavásárolja nekik 100 százalékban a teljes könyvkiadást, mit könyvkiadást, a teljes kultúrát!
Ha bármikor volt is kétségünk arról, hogy teljesen felesleges ezekkel az emberekkel bármilyen módon párbeszédet keresni, akkor ők az ilyen alkalmaknál készségesen megerősítenek bennünket, felesleges erőlködnünk. Olyan emberekkel van dolgunk, akik csak a javukra szóló 100-0 jellegű százalékos leosztást tudják elfogadni, elviselni. Minden az övék, bárki másnak semmi.
Egyébként pár napja jártam egy Libri Könyvesboltban és tényleg voltak normális társadalomtudományos könyvek a polcokon. Furcsa is volt. Most már legyen nekik furcsa.
(Bálint Botond, pestisracok.hu)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
