Ezért van elege Bognár Zsoltnak a kereskedelmi tévékből, de van helyette alternatíva – Videó

Megölte, kirabolta, megerőszakolta, cserbenhagyta, kigyulladt, összedőlt, elvitte a víz és sorolhatnám tovább. Mind az RTL, mind a TV2 és sok esetben a közszolgálati M1 Híradója is felér egy korosztályos tiltással felcímkézett bűnügyi műsorral, mint anno volt a Kékfény valóban a felsorolt témákban utazó magazinja.

Nem tudom megérteni, hogy a HÍRADÓK esti műsorában miért van szükség ilyen részletességgel bemutatni kinek-kinek a tragédiáját, ráadásul ilyen terjedelemben. A bűnesetek, a természeti katasztrófák – ne legyek álszent – közvetve vagy közvetlenül, életünk részét képezik, de kíméletből, az életigenlés eseteit, a pozitív, happy enddel végződő emberi történeteinket, felgyorsult világunk napi robotjában, legalább az amúgy is agyongyötört lelkeinkre tekintettel nem kellene immunissá sokkolni megannyi drámával, katasztrófával.

A hírszolgáltatók miért nem emelik a tévék előtt bambuló százezrek szellemét a jószándék, az empatikus viselkedés példáit keresve és bemutatva arra a szintre, hogy az ember és ember, illetve az ember és természeti elemek közötti interakciók ne csak az élők és az élettelen elemek viaskodását és ezzel kizárólag csak az ördög arcait mutassák? Az nem feloldás, hogy húsz percnyi dráma után egyetlen jópofa állatos történettel – például, hogy cuki panda kölykök születtek ebben vagy abban az állatkertben – próbálják a hírszerkesztők mindannyiunk elvesztett életkedvét visszabillenteni az élhető és viselhető valóságba.

Elém került egy videó, melyben a BRFK egyik munkatársa visszaszolgáltatta Csongrádi László olimpiai bajnok kardvívónk 1988-ban, Szöulban szerzett aranyérmét, amelyet pár hete loptak el tőle. A hírben nincs vér, nincs elásott hulla, nincsenek hurrikánok és ciklonok okozta pusztítások Földünk másik oldaláról, hanem van egy munkáját szakszerűen végző rendőrségi team, akiknek megbízottja becsönget az olimpiai aranyérmes kardvívónk otthonába és amolyan elő-mikulási gesztussal átadja a megtalált, előzetesen egy házába besurranó tolvaj által eltulajdonított, de végül a nyomozás eredményeként megtalált aranyérmét. Megindító pillanatok szemtanúi lehetünk, ahogyan a talán legbecsesebb relikviáját visszakapva elérzékenyül ez a kiváló sportember.

Ennyi a történet, üzenete mégis összehasonlíthatatlanul több és nemesebb, mint a naponta torkunkon lenyomott tragédiák végeláthatatlan sora. Azt gondolom, hogy az állam és polgárai kapcsolatának írásom pozitív történéséhez hasonló eseményei a bizalmat erősítenék, a reményt, hogy feldolgozhatatlan sérelmeink arcunkra merevedett ráncait más emberek önzetlen segítőkészsége és, annak bemutatása kisimíthatja.
Kérem nézzék meg az írásom alatti linken a rövidke tudósítást és érteni fogják, hogy mire gondolok.
Megismétlem. Társadalmunk tagjainak lelket építő pozitív példákra van szüksége, ami hitem szerint jobbá tesz bennünket. A hírműsorokban nem a kárt, nem a fájdalmakat kívánjuk látni, azok vannak anélkül is, hogy az esti híradókban bármilyen más emberrel, emberekkel történt tragédiákon kelljen akaratlanul is ,,csámcsognunk.”
A negatív hírek rombolnak és egy idő után közömbössé tesznek, mert a szellemünk védekezik. Ne járjunk úgy, ami felé tetszik vagy sem, de halad a világ, nevezetesen, hogy a való élet nem tévén keresztül látott, hanem saját szemünk előtt zajlló közvetlen tragédiáira már a fülünk botját se mozdítjuk.

https://www.facebook.com/watch/?v=870254744931459

Bognár Zsolt /Parabolha/

Kérjük a segítségedet! 

Wittinghoff minden pert megnyert ellenünk és elárverezik a lakásunkat, ha nem fizetünk neki! Itt vannak a részletek:

Érinthetetlenek?? Hogy is van ez? A kispesti drogos Lacknerről 50 óra hanganyag van, mégis szabadlábon van – Wittinghoff miatt pedig nekünk az igazság megírásáért 5.5 milliót kell fizetnünk!!