Csak egyszer bicsaklik meg a kezünk. Ha rosszul adogatunk, vagy ha a lecsapott labdát nem adjuk vissza, vége a meccsnek: vesztesek leszünk. Vesztesek leszünk és nyílnak a minket védelmező kapuk, kerítések, Alaptörvények, Alkotmányok, a minket és gyermekeinket védő törvények, jogszabályok összeomlanak, megszűnnek. Csak egyszer ronthatjuk el és akkor vége.
Ezért minden veszélyre mindig figyelmeztetni kell a magyarokat és ezt csak egy valaki tudja megtenni: a jobboldali média, mi. Más nem. Kicsit nem figyelünk és átverik az egész magyar népet a nyugati diabolikus eszmék, gyermekeink az ő martalékukká válnak és akkor végünk, vége a magyar jövőnek: csak egy semmilyen massza leszünk és feloldódunk egy őrült család (Gyuri és a kicsi Alex) ostoba aljas eszméinek tengerében.
Õrzõk, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar
Videó:
Õrzõk, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák,
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmult nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Bucsúztató õszi Lidónak
Emlékei a hajnali
Párás, dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,
Õrzött elevenek és holtak,
Szivek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Õrzõk: vigyázzatok a strázsán.
Õrzõk, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyüek az állat-hõs igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szõtt hitét
S akik még vagytok, õrzõn, árván,
Õrzõk: vigyázzatok a strázsán.