Nem jött be a bekalkulált félelem
Avagy a vágyvezérelt újságírás multiplikátor hatása.
Kezdő lecke vágyvezérelt újságírásból.
- Ha úgy érzed, hogy a kormány gonosz/gonoszkodik, írd: „az emberek úgy gondolják, hogy a kormány gonosz/gonoszkodik”.
- Ha úgy érzed, hogy kormányváltást szeretnél, írd: „az emberek kormányváltást szeretnének”.
- Ha úgy érzed, hogy a magas részvétel az ellenzéknek kedvez, írd: „magas részvétel esetén megbukik a kormány”.
- Ha úgy érzed, hogy félsz, írd: „az emberek félnek”.
Az említett hatás egy egyszerű jelenséget takar: itt most egy általános értelemben vett sokszorozó hatást értek alatta. Ha valamit elég sokszor ismétlünk, akkor egyre többen elhiszik. Konkrétan: ilyen volt például az a hazugság, hogy „ha sokan mennek el szavazni, akkor megbukik a kormány”. Ezt az értelmezést megalkották, elkezdték terjeszteni, az ellenzéki újságírók és szavazók egyre jobban hittek benne, ezért április 8-án a késő esti órákig hatalmas volt az öröm. Majd beesett az ablakon a valóság.
És emellett jelen volt az úgynevezett „spillover jelenség” is. A mi esetünkben a spillover azt jelenti: az egyik területen keletkező vágyvezérelt vélemény hatással van más területekre. Konkrétan: az index.hu-444-HVG-24.hu leírta, hogy „kormányváltó hangulat van”, ezt az értelmezést átvették a politikusok, tőlük pedig a közvélemény-kutatók. Az ellenzéki szavazó pedig elhitte.
A vágyvezérelt vélemények a fentebb leírt jelenségek által komoly nyomást helyeztek a közvélemény-kutatókra. Ugyanis ők nem tudták visszaigazolni mindazt, amit az ellenzéki újságírók – majd az értelmiség és a politikusok – tudni véltek: hogy kormányváltó hangulat van. Erre a nyomásra válaszul megszületett a „szakértői becslés” fogalma, amellyel a mért adatokat korrigálták.
Az ellenzéket támogató kutatóintézeteknél kezdtek megjelenni a 2014-ben is sokat emlegetett „rejtőzködő szavazók”, akikről két dolgot tudtak (akkor is és most is): egymillióan vannak és félnek. Ez volt a válasz a kutatások által mutatott adatok és a vágyvezérelt újságírás által felhúzott álvalóság között tátongó szakadékra.
A hónapokon keresztül érlelt hazugság egyre nagyobb várakozást generált, az ellenzéki pártok és az ellenzéki választók úgy várták ennek az egymillió bérből és rettegésből élő szavazónak a felbukkanását az urnáknál április 8-án, mint éjjeliőr a reggelt. Pedig sehol sem voltak.
Az ellenzéki újságírók által vizionált félelem azonban továbbra is velünk maradt. A szombati tüntetés főszónoka, Márki-Zay Péter már a saját teremtéstörténetét is e köré a nem létező félelem köré építette: azt akarta elhíresztelni az ellenzéki médiában (sikerrel), hogy megfélemlítették a polgármester-választás előtt. Hamar kiderült: hazudott. A szombati tüntetésen mégis azt ordította, hogy „nem félünk”.
A demonstráción a szónokok által leggyakrabban használt szó a „félelem” és a „nem félünk” volt. Eközben az országban nyoma sincs a félelemnek, ugyanis rekordmagas volt a részvétel a választásokon, és az ellenzék sem félt az utcára menni a választás után.
Úgy látszik, hogy továbbfejlesztették a régi mondást, miszerint jobb félni, mint megijedni. Ebből az lett, hogy még ennél is jobb azt ordítani, hogy nem félünk.
Csakhogy ezt a félelmet az ellenzéki közvélemény-kutatók bekalkulálták. Ebből lett a „szakértői becslés”. Ám kiderült, l888asz sincs itt, nemhogy félelem. A vágyvezérelt újságírás megint átb888ta a palánkon a saját olvasóit, szimpatizánsait.
(forrás: Bácskai Balázs, 888.hu)
