Schiff András zongoraművész szerint a Magyarországon tapasztalható politikai légkör aggasztóan hasonlít az 1940-es évekéhez.
Ez azért érdekes, mert művész úr 1979 óta Nagy-Britanniában él, nem nagyon jár haza, nem is tervezi, hogy visszaköltözik. Minap a The Telegraph riporterének kijelentette, az Orbán-rezsim iránti rosszallását világossá tette azzal, hogy fellépni sem hajlandó nálunk. – Attól tartok – nyilatkozta –, ez a kormány nagyon sokáig marad, mert Orbán úgy írta át az alkotmányt, hogy az ellenzéknek hatalmas többségre lenne szüksége, hogy átvegye a hatalmat. Schiff szerint Magyarország tele van rasszizmussal, gyűlölettel, antiszemitizmussal és nacionalizmussal. – Emlékszem, amikor Budapesten taxiba ültem, a sofőr elkezdett panaszkodni, hogy mindenről a zsidók tehetnek. Arra a kérdésre, hogy magyar zsidóként személyesen is fenyegetve érzi-e magát, úgy fogalmazott, odahaza „nagyon ügyesen csinálják”, például zsidó művészeti fesztiválokat tartanak, hogy ezzel is leplezzék az antiszemitizmusukat.
Hősünk aggodalma nem új keletű, évtizedek óta ezzel kel és fekszik. Pár éve azt magyarázta egy finn újságnak, hogy számára az erős magyar szélsőjobb Adolf Hitler szellemét idézi meg. (Arról sosem beszél, hogy mennyire aggasztja – aggasztja-e egyáltalán? – a megnövekedett nyugat-európai antiszemitizmus.) Schiff András hajthatatlan, nem akar „megbocsátani” Magyarországnak. Pedig 2013-ban maga Orbán Viktor hívta meg a felújított Zeneakadémia megnyitójára. Nem jött. Még mit nem! Egy antiszemita országba?! Ha zongorázni tudnám a különbséget az angol és a magyar zsidóság biztonsága között, én lennék a Schiff András.
(Pilhál György, magyarnemzet.hu)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
