A migráció elleni érvelésekkor gyakorta halljuk, hogy a migránsok által elkövetett atrocitások mellett is történnek bűnelkövetések a bevándorlást ellenző országokban, amelyek nem köthetők bevándorlókhoz, azok úgymond mindenhol ,,hazai termékek.”
Igen, de például a magyarok által itthon elkövetett bűnesetek az a társadalmunk és minden társadalom tévútra tévedt polgárának tettéből következő sajnálatos helyi ADOTTSÁG, a migrációs feszültségek következtében elkövetett bevándorlói bűnesetek viszont tudatos és támogatott politikai döntések eredményéből fakadó KÉNYSZERŰSÉG.
Alma és körte.
Az első létezése elkerülhetetlen, csökkentése égető állami feladat, az utóbbi viszont elkerülhető, amennyiben a politika tiltaná a hangsúlyozom, gazdasági érdekből fakadó kontrollálatlan migrációt. Amennyiben egy országban nincsenek migráció következtében beengedett más vallású és szocializációjú tömegek, addig a hozzájuk köthető bűncselekmények eleve nem következhetnek be, vagy az esélyük minimális.
Ellépve ettől a nyilvánvaló igazságtól, kérdezni szeretném, hogy bármely európai országban a statisztikákban rögzített migrációs hátterű gazdasági és életellenes cselekmények mögött az elkövetők nyilvánvaló felelősségén túl felmerül-e bárkiben a tettestársi minősítése a bevándorlást hozsannázó országok politikai vezetésének.
Mi igazolja azt az EU-s narratívát, hogy a bevándorlás jó és társadalmilag hasznos. A merkeli ,wir schaffen das” kijelentését mikor váltja már fel összeurópai egyetértéssel a ,,de legalább ne rontsuk tovább” kritikus megállapítása?
Azokért az áldozatokért, akik a migrációs bűncselekmények miatt sérülnek testileg-lelkileg, vagy akár életüket vesztik, hol a kormányzati felelősségvállalás? Az elhatárolódást, a könnyes és virágos megemlékezéseket a hozzátartozók kitehetik az ablakba, szeretteiket az álságos politikai együttérzés és könnymentes siránkozás nem hozza vissza az élők sorába.
A lelkiismeret elaltatása, a remény, hogy nem velük, azaz a migrációt támogató politikai döntéshozókkal történtek és történnek meg a tragédiák, az csak gyáva önfelmentésük elégtelen bizonyítványa. A brüsszeli buborék kisgömbőce és támogatói igenis felelősek Európa vágóhídra vitelében, bármennyire is hiszik még jelenleg is, hogy jóemberkedésük az üdvözítő út.
Orbán Viktornak az ebben az ügyben tanúsítzott magatartásával ezerszeresen igaza van a Nyugati fősodorhoz igazodó szervilis ellenzékünkkel és a vízfejű, európai mainstreammel szemben.
A választóknak azt kellene mérlegelnie, hogy engedünk, vagy ellenállunk a nyomásnak – tetszik ez vagy sem a gyurcsányi dobrevizmusba beleájultaknak – hiszen Magyarország létezése a migrációs krízis kérdésén és kezelésén áll, vagy bukik. A homokba dugott fejeket előbb-utóbb ki kell emelni és látni kell a fenyegető nyilvánvalót, amit sajnos a minapi brüsszeli, halálos áldozatokat követelő, svéd szurkolók elleni támadás is napnál világosabban bizonyít. Nem olyan bonyolult ez.
Bár bevallom, hogy ehhez kell azért némi egészséges patriotizmus.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
