Ha az ember arra gondol, hogy Herényi Károly, egykor Antall József nemzeti-konzervatív-kereszténydemokrata pártjában indulva, hogyan volt képes eljutni a véresszájú kegyvesztettek hőzöngő titulusáig, akkor könnyen kikövetkeztethető, hogy csupán az örök vesztesek szomorú bosszúállása az, ami vezérli.
Hírklikkes ,,Ha két hazafi találkozik…” című alpárisága vetekszik bármelyik balos szájtépőével és szomorúan kell megállapítanom, sajnos az MDF polgári időszaka se gyakorolt rá annyi pozitív hatást és emberséget, hogy tisztába jöjjön azzal, miszerint ellenvéleménye megfogalmazásának nem szükséges, hogy velejárója legyen a kritika tárgyává tettek külső jegyeinek ostorozása, mert az csak szimpla bunkóság, gyökérség és ez esetben töredelmesen elnézést kérek minden növénytől, ami gyökerein keresztül táplálja önnön létezését.
Herényi előbújt a habokból és kényszerét érezte, hogy fogmosás helyett Orbán Viktor miniszterelnökkel és a volt amerikai elnökkel, Donald Trumppal öblögesse Terencee Hill-re hajazó fizimiskájának állkapocsizületei között elhelyezkedő szájüregét.
Az egykor vöröses-szőke amorózó ekképpen szólítja meg a fentebb nevezett urakat:
,,A festett hajú, meg a köpcös.”
Ez aztán a ,,jómodor”, mondhatnánk, de a modor feltételez bizonyos emberi mögöttest, itt viszont csak a dühöngő sarki elmeháborodottra hajazó hibbant suttyóság ordít a partvonalon kívüli megmondóemberré avanzsálódott, relevanciáját vesztett károgóról.
Azt is írja róluk a behízelgő mosolyú Herényi, hogy:
,,Nem a hazaszeretet vezérli egyiket sem, hanem a hatalom beteges imádata.”
Aha.
Karcsi, a hatalom beteges imádatáról, illetve az annak hiányából fakadó elvonási tünetekről volna kézenfekvőbb társaság is, akiktől tájékoztatást kaphatna. Az ellenzéki reszelék bármelyik tagja országunk irányításáért nem egy lovat, de egy túlsúlyos dinoszauruszt is odaadna cserébe, ha méretében rendelkezésükre állhatna, de sajnos a földtörténeti korok változásábol fakadó kihalása a dinóknak ezt a lehetőséget nem teszi lehetővé számukra.
Így marad a rókaképű odamondogatás mások testét és lelkét szégyenítő gyakorlata, ala Herényi Károly modorában.
Több szót nem érdemel az úr, talán még annyit, hogy a politikai tehetség és tudás léte se festett hajon, se köpcösségen nem múlik. Az csupán a külcsín. Ahogy minden másban, úgy a politikában is a belbecs teszi az embert. Ez utóbbi az, ami véleményem szerint Herényiből teljességgel hiányzik és ezen a legkevésbé sem segít, hogy ő bezzeg ,,snájdig és jóképű”, aki miatt az egyetemes filmművészet örök időkig ostorozni fogja magát, hogy nem fedezte fel az ő vászonra kívánkozó hibátlan testi jegyeit. Ehhez az elszalasztott karrierhez, vélhetően ott is a belbecs az, ami vészesen hiányzott volna Herényiből.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
