„A baloldal folyamatosan támadta a kormányt, szinte gondolkodás nélkül minden intézkedést. Ez megnehezítette a kormány dolgát, vagy éppen megkönnyítette, hiszen az állandó támadásokra már oda sem kellett figyelni?
– Hát túl sok segítséget nem kaptunk. Nem várjuk el az ellenzéki pártoktól, hogy virágszirmokat szórjanak, vagy köszönőkampányt folytassanak minden kormányzati döntés után, de az igenis elvárható lenne, hogy azokban a kérdésekben, ahol nemzeti összefogásra van szükség, az ország érdekeit nézzék. Sajnos meghatározó kérdésekben azt láttuk, hogy mindent felülírt a kormánypártok iránti ellenszenv. Ez volt a jellemző az oltási programra is és a megélhetést segítő döntésekre is. Ugyanazok a baloldali politikusok, akik tömött sorokban követelnek magasabb béreket a parlamentben, nem voltak ott, amikor a minimálbérhez kapcsolódó törvénymódosításokról szavaztunk.
Feltehetjük a kérdést, hogy egyetlenegy képviselő sem volt a baloldalon, aki azt mondta volna: a kampány megvár, az mégis csak fontos, hogy a magyarok megélhetését könnyítő döntéseket megszavazzuk? A jelek szerint egy sem akadt. Mindent elmond róluk, hogy amíg mi a minimálbér jogi kereteiről szavaztunk, pár méterrel odébb, az Országház előtt tartottak sajtótájékoztatót, amelyen csak harmadik nekifutásra sikerült eltalálniuk az álláskeresési járadék időtartamát, azt, amelyet elvileg emelni szeretnének. Úgy látszik, a nemzeti érdekek felismerése mellett az elvárt szintű szakértelem is hiánycikk odaát.
A baloldal miniszterelnök-jelöltje nem csupán a minimálbér-emelést vetné el, hanem a 13. havi nyugdíjat, a rezsicsökkentést, a benzinár-maximalizálást, viszont az energiaárakat ismét liberalizálná. Mindez mennyire veszélyeztetné a magyar emberek megélhetését, ha újra kontrollálatlanul szabadítanák rájuk a szabadpiacot?
Ezen állásfoglalásoknak nemcsak a ténye és tartalma megdöbbentő, hanem az a népnevelő nyegleség is, amellyel mindezt előadják. Azt javasolják, hogy a magyarok fűtsenek kevesebbet, használjanak kevesebb áramot, a magas benzinárak esetén használják közösen az autóikat, és mindezt ki lehet egészíteni az korábbi gyurcsányi intelemmel, hogy ha az egész nem tetszik, akkor el lehet innen menni. Próbáltam visszaemlékezni, hogy az elmúlt évtizedekben hallottam-e hasonlóan érzéketlen, az életünkbe beleszólós mondatokat, de nem nagyon sikerült.
Ennek lesz következménye, mint ahogy annak is, hogy a baloldal miniszterelnök-jelöltje a társadalom jelentős csoportjait sértegeti. Sértegeti a vidékieket, de még a baloldali szavazók és vezetők sem ússzák meg. Őket ha nem ostobának, akkor árulónak nevezi. Márki-Zay Péter elengedett kézzel minősít társadalmi csoportokat. Nem őszinteség ez, hanem az érzéketlenség ámokfutása. Lehet, hogy azt gondolták a baloldalon, hogy a jelöltjük az ünnepek után kicsit átgondoltabb és kevésbé sértő mondandóval tér vissza. Az ellenkezője történt, elképesztő ridegséggel vezetett le egy kalkulációt arról, hogy a Fidesz hány idős szavazót veszíthetett a járvány alatt. Ha keresnék, sem találnék erre megfelelő szavakat. De talán nem is kell. Szerintem a baloldali szavazóknál is az utolsó cseppek kerülnek most a pohárba.”
(mandiner.hu)
Add tovább!
