Részlet Bayer Zsolt, „Kilakoltatás az eszme jegyében” publicisztikájából:
„…Fenekestül felfordult egy német házaspár élete. A 74 éves Klaus Roth és felesége nyugdíjaséveiket töltötték a kis híján négyezer fős településen, Neckartailfingenben. Kényelmesen élték mindennapjaikat, azonban ez nem sokáig lesz így. A helyi sajtó alapján több lap is beszámolt arról, hogy a hatóságok illegális bevándorlókat akarnak elhelyezni abban a házban, ahol a pár is lakik. Csináljanak helyet az újonnan érkezőknek – közölték velük. – Nem vagyok hajlandó elfogadni az önkormányzat és a polgármester döntését – mondta a dühös férj, aki nagyon régóta a házban lakik. – Három gyereket neveltem fel ebben a házban, rengeteg pénzt öltem bele – panaszkodott az idős férfi, majd hozzátette, hogy az önkormányzat felajánlott cserébe egy másik lakást, ami azonban feleakkora. Nagyjából negyven migránst akar elhelyezni a békés kisvárosban a vezetés. Mivel az ideiglenes szállások megteltek és további migránsok jönnek, az önkormányzat azt tervezi, hogy a 150 négyzetméteres lakás pont megfelelő lenne a számukra. Nagy a nyomás rajtunk, egyre több bevándorlót kell befogadnunk és helyet kell találnunk nekik – mondta a város polgármestere, Gerhard Gertitschke.”
Na ezt értjük csak igazán! Mi ezt már átéltük egyszer. Pontosan így lakoltatták ki, internálták, zárták táborba, vitték Szibériába vagy Recskre vagy a Hortobágyra a nagyszüleinket az eszme nevében, csak akkor nem a migránsokat rakták a házaikba, hanem a párttitkárt meg a többi hasonszőrűt, akinek magától soha nem volt semmije sem. Mert ahogy a régi bölcsesség mondta: az a baj a kommunistákkal, hogy mindig kifogynak a más pénzéből. És ím, a fényességes Nyugaton elérkezett az igazság pillanata: az eszme nevében kiteszik házukból a tulajdonost, mert kell a hely a migránsnak, és különben is, minek akar akkora helyen lakni az a két vénember, nem igaz?”
(Bayer Zsolt, magyarnemzet.hu)