A német zöldpárti európai parlamenti képviselő éppen október 23-át tartotta megfelelő időpontnak arra, hogy közzétegye az EP úgynevezett ellenőrző testülete által Magyarországról készített jelentést. Büszke rá, hogy az elkészítésében ő is benne volt – az öröm közös.
Freund részvétele ugyanis garancia arra, hogy a dokumentumot ne lehessen komolyan venni.
Annak tartalma és következtetése aligha meglepő, nevezetesen hogy hazánknak – „brüsszeliül” az autokratáknak – nem jár uniós pénz. Nahát!
A kéretlen verdiktnek inkább az időzítése meglepő némileg: miközben Orbán Viktor a túlzás nélkül csodálatos, az európai kultúrát büszkén hirdető Veszprémben megerősíti, hogy Brüsszel nem Moszkva – még ha a törekvései ismerősek is a rendszerváltoztatás előtti sötét évtizedekből –, egy fanatikus német politikus közli, hogy a piacait korábban önként megnyitó Magyarország nem kaphat a közös forrásokból.
Szilárd jogi alap nélkül, pusztán politikai és ideológiai okokból egy ország lakosságát megrövidíteni szándékozó javaslat, az adott népnek a Központ szerint helytelen döntése (értsd: soha nem látott mennyiségű szavazat a jobboldalra tavaly áprilisban) miatt? Hm, valóban ismerős.
A miniszterelnök szerint ugyanakkor míg a Szovjetunió reménytelen volt, az Európai Unió még nem az. Moszkva tragédia volt, Brüsszel egy rosszul sikerült kortárs paródia.
Mi ez, ha nem EU-párti állásfoglalás? Október 23-ai beszédében Orbán Viktor arra is rámutatott, mire jutott a jóléttel „megvert” Nyugat az elmúlt évtizedekben. „A nyugatiak számára a szabadság menekülést jelent, szabadulj meg attól, amiben születtél, az identitásodtól, a nemedtől.” Szerinte mi ennek az ellenkezőjére vágytunk, hogy azok legyünk, akik akarunk lenni. „A szabadság megérkezés és hazatalálás, vállald, hogy magyarnak és kereszténynek születtél!” – fogalmazott a kormányfő.
Hát így. Eközben Daniel Freund honi barátai szerteszét, a magyar ellenzék csak nem akar magára találni, és továbbra sem értik, mitől sikeres Magyarországon a konzervatív oldal. Még mindig külföldi, brüsszeli és washingtoni megerősítésre vágynak, miközben a válság hátán szeretnének felkapaszkodni a hatalomba.
Saját koncepció és stratégia helyett marad a pótcselekvés,
Orbán pedig továbbra is beletrafál a néplélekbe. Egyenes válaszokat ad a globális problémákra, legyen szó az orosz–ukrán háborúról vagy Izrael terroristák általi megtámadásáról. Mindig a szuverenitáson, a közösség védelmén és a nemzet érdekein tartja a hangsúlyt.
Az ellenzék most épp tapsol egy globalista szivárványkoalíció választási győzelmének Lengyelországban, úgy, hogy az eredmény pártállástól függetlenül alighanem gyengíti a régiós együttműködést. Varsó Brüsszelnek meg a németeknek akar majd megfelelni, nem a központi törekvéseket ellensúlyozó összefogást építeni.
Jól mondja Schiffer András: ez nem a Fidesznek, hanem Magyarországnak és a térségnek jelent rosszat.
A terrorpárti tüntetések és a palesztinokhoz ellenőrizetlenül áramló uniós támogatás is azt a képet erősíti, hogy Európa elveszítette identitását, nem találja a helyét a világban – ilyen értelemben kicsit hasonlít a magyar ellenzékre. Nekik a jelek szerint elég Daniel Freund meg a többi hasonszőrű alak. Nekünk mást jelent a szabadság.
(Kacsoh Dániel, mandiner.hu)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
