Nem jön ki a matek Brüsszelben? Elképzelhető, hogy az Európa Parlament balliberális térfelén, kiegészülve – sajnos – az Európai Néppárt balos szavazóival is, kevésnek ígérkezik a várható szavazatok száma a szeptember 12-ei voksoláshoz, hogy kezdeményezni lehessen Magyarországgal szemben a 7. cikkely alkalmazást, s egy csomó, már leszerződött forrás hazánktól való megvonását?
Csak azért, mert a magyarok – szövetségeseikkel együtt – nem akarják a migránsokat befogadni, míg az európai elit annál inkább. Bár ezt ők lehazudják, helyette lobogtatják a Sargentini-jelentést, ami ráadásul egészen másról szóló. Nem jár messze az igazságtól az, aki arra gondol, hogy bizony tele van a gatya Brüsszelben a szavazatok esetleges gyér száma miatt.
Ezért kezdtek el most szélsebesen az összeszámlálás módjával bűvészkedni. Azzal próbálkozni, hogy a Sargentini-jelentésre leadott voksok közé ne kelljen a tartózkodó szavazatokat hozzászámolni, ennek révén a bennünket elítélők biztonságosabban elérhetik a minősített többséget. A bűnös gondolat felvetődésén kívül a további aljasság, hogy az eljárás ellentétes mind az Európai Parlament házszabályával, mind az Európai Unió alapszerződésével.
A megfelelés beteges kényszere ezért késztethette színvallásra napokkal ezelőtt a Demokratikus Koalíciót, hogy az ő két szavazatukkal (Molnár Csaba és a Soros-listás Niedermüller Péter) nyugodtan számolhassanak a brüsszeliták. Persze, azon nyomban hozzájuk akart csatlakozni az elvben LMP-s, a gyakorlatban inkább szintén sorosista Meszerics Tamás, aki arról tudósította a nyilvánosságot, hogy ő is megszavazza a jelentést, függetlenül attól, hogy az őt az EP-be delegáló párt hogyan dönt. Bár az LMP ez ellen tiltakozott, s a párt fóruma csak a hét végén hozza meg az ezzel kapcsolatos döntést, amit Meszericsnek Brüsszelben képviselnie kell, egyáltalán nem biztos, hogy a most leginkább valószínűsíthető nemleges döntés ellenére – amit a párt elnöke már be is jelentett – Meszerics a központi pártakaratnak fog engedelmeskedni. A Párbeszéd igenje nem lehet kérdés, hiszen Jávor Benedek nyilatkozatában jelezte, hogy ő teljesen egyetért Sargentini jelentésével, s vele ellentétes párbeszédes álláspontról nem tudunk.
Mesterházy Attila csütörtöki ATV-s nyilatkozatát végignézve pedig a szocik igenje is borítékolható, jóllehet hivatalosan csak hétfőn hozza meg a párt a követendő szavazási magatartást. Márcsak azért is valószínű az ’igen’, mert a szocik országgyűlési képviselője is „jogosnak tartja a kritikát a Fidesszel szemben”, magyarán ő is imádná, ha bevándorlók árasztanák el Magyarországot. Nem beszélve a két borzalmasan vörös brüsszeli MSZP-sről, Ujhelyiről és Szanyiról, akik nyilván nyomban harakirit követnének el, ha a magyar kormány, azaz Magyarország számára kedvező döntés meghozatalában működnének közre. Ők azok, akik – szegény Antall József megállapítását idézve – nemcsak élvezettel nyalják a brüsszeliek fenekét, hanem még csettintenek is hozzá.
Brüsszel jól tudja, hogy a magyar ellenzéken nem fog múlni a matek, Európa tönkretételében ezúttal is számíthatnak a hitvány kék-vörös magyarokra. Mi viszont reménykedjünk abban, hogy nem így lesz szeptember 12-én. Ahogy abban is, hogy 2019. május 26. után egy új világ köszönt a libsik által tönkretett Európára. Ezért az EP választásra való felkészülést most legalább olyan komolyan kell vennünk, mint parlamentit vettük.
(forrás: Horváth K. József, leander.blogstar.hu)
