„Bele szoktunk gondolni, hogy az élet valójában mennyire törékeny? Miközben éljük a mindennapjainkat, kevés energiát szentelünk arra, hogy gondolkodjunk is az élet bizonytalanságán.
Legalábbis a folyamatos hajtás mellett nekem erre nem sok időm jut, bevallom.
A minap a határon jártam és a sürgés-forgásban megálltam egy pillanatra. Arra a pillanatra, ami a hétköznapokban elmarad. Ebben a pillanatban embereket láttam, szülőket, gyerekeket, férfiakat és nőket. Olyanokat, akik sokáig úgy élték az életüket, ahogy mi, vagyis nem számoltak a törékenység lehetőségével. Aztán egy pillanat alatt összedőlt az a biztonság, az a béke, ami az addigi életük stabilitását jelentette.
Béke. A béke természetesnek tűnik annak a generációnak, amelybe én is tartozom. A háborúról a dédszüleim meséltek, de egy történet meghallgatása sosem ad valós érzetet. Elmesélni ellehet, de átélni egészen más. Az életünknek a béke ugyanannyira része, mint maga a levegő.
Pont emiatt egészen döbbenetes és borzasztó, hogy megtörtént és történik az, ami a szomszédunkban, Ukrajnában zajlik. Az eddig csak elmesélt háború valósággá vált.
Valósággá vált és a békébe vetett hit összetört. Az élet törékeny.”
– írja Bohár Dani.
Add tovább!
