Bognár Zsolt: vissza Európába? Csak nem úgy, ahogy a a magát Mississippinek képzelő Tisza Párt, leánykori nevén ,,Dafke” párt elképzeli

Vissza Európába? Csak nem úgy, ahogy a a magát Mississippinek képzelő Tisza Párt, leánykori nevén ,,Dafke” párt elképzeli
A vén Európa büszke és gyönyörű nő. Ez vitathatatlan, de jó ideje Petőfi szavaival élve egy olyan virág is:

,,…Amelyen titkos féreg foga rág.”

A vén Európa, ez a jelzős, kifejező erejű kép kontinensünkről olyan, mintha egy megsárgult régi dagerrotípiát nézegetnénk, itt is ott is kifakult, szakadozott szélekkel, néhol cigaretta hamu égette foltokkal, de a XX. század első felében rögzített vén Európa valljuk meg, de napjainkra sajnos nem az erős, magukban bízó országok sokasága – tisztelet a kivételeknek – hanem az ,,ej, ráérünk arra még” szerű patópálok játékasztala.
,,Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj…” – hirdette a hazaszeretet talán legszebb magyar versében Radnóti Miklós.
Griff madárnak képzelve magunkat, mit látunk ma Európa fölött szállva? Civakodó, háborúzó népeket, homokra épült Bábel tornyában ezer nyelven perlekedő, egymással nehezen összeférő sokaságot.

Pedig még a hidegháború fagyos időszakában is a NYUGAT meghatározó országaiban élni rang volt és a szerencsések dicsősége. A két szuperhatalom 44 éves rivalizálása alatt nem történt közvetlen fegyveres konfliktus az amerikaiak és a szovjetek között, de az ideológiai, a kulturális, a társadalmi, gazdasági, valamint a politikai szintéren azért csúcsra járatták az erőfitogtatást.
A hidegháború végtelenül találó kifejezése egy Walter Lippmann nevezetű amerikai újságírótól és politikai elemzőtől származik. Egy olyan oximoron, ami ahhoz hasonló, mintha azt mondanám, hogy az angyalarcú gyilkos vagy a jószándékú gazember.

A II. világháborúból győzetesen kikerült, nyugati érdekszféra országai messze maguk mögött hagyták a keleti blokk szebbre és jobbra érdemes államait és ennek megfelelően a nyugatiak nemzeti tudatának erősödésével virágzó és prosperáló, gazdag társadalmak jöttek létre, talán már-már túlzó nemzet és éntudattal.
Saját fiatalságom idején a franciaországi, az ausztriai és a németeknél tett útlevélhez kötött felfedező útjaimon feltűnő volt ezen országok jólöltözöttsége, tisztasága, minőségi életszínvonala.
Sose felejtem, hogy Párizsban például az utca polgára csak franciául volt hajlandó kommunikálni, nemhogy magyarul, de angolul is csak nagyvonalúságuk kivételes pillanataiban.
Varga Miklós ikonikus Európa dala, hogyan is fogalmaz:

,,Testével véd, amikor visszatérsz.”

Napjainkra ezek üres, kongó frázisokká váltak.
Európa egy tudatosan, erre a célra kiszemelt olvasztótégellyé kezd válni, vallási és kulturális kakofónia kíséretében, érthetetlen nyelvi Bábel toronnyá. Foszlik, koszlik, feladhatnánk neki az utolsó kenetet, de talán a végső pusztulása előtt a NORMALITÁS seregei visszavehetik az irányítást a talajukat vesztett és kiégett jelenlegi irányítóktól.
,,Vissza Európába” nem azoknak kell menni, akik mindig is itt voltak, hanem azoknak kellene ide visszatalálni, akik szavak szintjén hirdetik ugyan Európa jövőjét, de kacifántos és testidegen ideológiáikkal alattomban vén Európánk pusztulására blazíroznak.
Magyarország picinyke zárványként szuverenista, nemzetállami meggyőződésével, amolyan kakukktojás az eltévedt globalista okostojások között, de a normalitás hiszem, hogy nekünk dolgozik.

2025 legyen az ébredés éve, a normalitás győzelmének diadala, hogy itt Európában közösen kiálthassuk, hogy:
,,Ezért értsd meg, szeretem őt,
A vén Európát, a büszke nőt!
Nagyon kérlek, becsüld meg őt,
A vén Európát, a gyönyörű nőt!”

Vissza Európába pedig azok találjanak, akik lelkükben elkószáltak, de képesek belátni, hogy hazánkban több, mint ezer éve itthon vagyunk és maradunk. Az idő vasfoga megrágja és előbb vagy utóbb kiköpi a megbecsülésre érdemteleneket, akkor is, ha az összes csillagot lehazudják az égről és példának okáért a katonai vállapjaik csillagaitól megfosztva bomlasztják azt a közösséget, amiből vétettek.
Rossz szlogent találtak maguknak az Orbán fóbiások. Méghogy ,,Vissza Európába? Inkább vissza a helyetekre.
Messzemenően osztom miniszterelnökünk szavait:
,,A mi politikánkkal az is jól jár, aki nem ránk szavaz, a baloldal politikájával az is rosszul jár, aki rájuk szavaz.”
Az sem mindegy mindegy, hogy valaki testestül-lelkestül magyar vagy csak szimplán, a vezetéknevében jelzi ezt egy nagy M betű.
Hajrá Donald Trump, hajrá Orbán Viktor!
Igen, a ,,jószándékú emberek millióival”, hogy pötit idézzem, de inkább százmillióival.
Kívánom, hogy élni tudjanak a talán soha vissza nem térő lehetősséggel!

Bognár Zsolt /Parabolha/