Bognár Zsolt tökéletes megállapítása: a balos pennaforgatók lesik a kormányzati intézkedéseket és kivétel nélkül nekiesnek kritizálni azokat, ha jók, ha rosszak

Címem Arany János A walesi bárdok versének egyik sorát parafrazálja, okkal.
Megfigyeltem, hogy a hazai nyomtatott és online felületek újságírásának /tisztelet a kivételeknek/, pofon egyszerű a működési technikája.

A balos pennaforgatók lesik a kormányzati intézkedéseket és kivétel nélkül nekiesnek kritizálni azokat, ha jók, ha rosszak. Politikai siserehaduk kiegészülve az eszméiket valló holdudvaruk írástudóival, általában nyomdafestéket nem tűrően élveboncolják azokat, akik velük nem egy hullámhosszon látják és érzékelik országunk történéseit.
A jobboldali portálok képviselői pedig ugrásra készen, vadászösztönös készültségben lesik a balosok megnyilvánulásait és az általuk feladott magas labdákat rendre lecsapják a ,,nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát” szellemében.

A közös metszetet az adja, főként a nyári, politikai uborkaszezonban, hogy a jobb és a balodal felületei egymással párhuzamosan, egytől egyig, vérszagra gyűlő éji vadakként ugyanazt az eléjük kerülő gumicsontot rágják napokig.
Ez a gyakorlat 15 éve zajlik, olykor csak az ,,színesíti” a képet, amikor is egy-egy ellenkező oldali véleményvezér egymást döngöli a sárga földbe oda, vissza, oda, vissza és némelyikük alpári szófordulatai sajnos gyakorta fokozzák a 18-as karikát meghaladó korú olvasók ironkodását és pironkodását. Természetesen az esetek többségében az eredeti téma állításaihoz semmi, de semmi köze nincs a felek egymást szapuló izmozásának.

Megmosolyogtató, de ugyanakkor elszomorító látni, hogy a publicisztikai vélemények kommentjei is túlnyomó többségükben kimerülnek az ,,anyádra” adott ,,a te anyád” hihetetlen ,,választékos” minősítéseiben és azok egyéb jelzőkkel színesített formáiban.
Elképzeltem, hogyha az írástudó balosok nem az állandóan propagandistázó, karaktergyilkolászós énjüket akarnák érvényre juttatni, hanem építő szándékú írásaikat adnák közre, melyekre a jobboldali értelmiség tényalapú válaszokat adhatna, akkor bizony mennyivel feljebb is lehetne nivellálni az újságírás és ezzel együtt a nyilvánosság híreire adott válaszok vitakultúrájának színvonalát.

Ennek hiányában marad a többnyire szavakkal vívott virtuális SZTÁRBOX, amivel csak az a baj, hogy a szócsaták végén nem csak egyetlen emberre számolnak rá a könnyű súlyú, de magukat nehézsúlyúnak képzelő újságíró celebek közül, hanem a színvonal vállalhatatlansága miatt az olvasók is kifekszenek egyesek nívótlansága miatt.
Gyúrni ugyanis nem mellre és bicepszre kellene, hanem devalválódott nyelvi kultúránk felemelésére abból a mocsárból, ahová épp azok juttatták és juttattják, akiknek oldalfüggetlenül feladata volna a közízlés pallérozása és pozitív értelmű formálása.
Egy költővel kezdtem, egy másikkal, József Attilával zárom soraimat, mely gondolat megvalósítása az élet minden területén párthovatartozás nélkül ránk férne:
,,S rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

Csak össze ne vesszen a két oldal, hogy melyikük felel meg maradéktalanul és azonnal a felvázolt utópiámnak!
De szép is volna, ha a költő két sorára nem az lenne a válasz, hogy: ugyan már, az a vicc kategóriája.
Na, van jelentkező???

Bognár Zsolt /Parabolha/

Kedves Olvasóm!

Amennyiben lehetőséged engedi , segítsd portálunk fennmaradását, mert veszélyben van a mindenszo.hu további működése.