Aki csak pár percre is belenéz a hajdani ellenzéki térfélen festék fröcskölőként helyét kereső izgága Gulyás Márton, napjaink talán legfőbb ellenzéki felületének kikiáltott Partizán című műsorába, láthatja, hogy riportalanyait kíméletlenül, mikroszkópikus részecskékre szedi kérdéseivel.
Természetesen a saját kutyája kölykeit nem szorítja fojtásig, de a hozzá betévedő, nem feltétlenül ellenzéki delikvensek levegőhöz jutása a sok esetben többórás riportjaiban felérnek egy oxigén rásegítés nélküli csúcstámadással a Csomolungmán.
Ezen az ,,erős fiús” riporteri imidzsen esett most nem kis csorba, amidőn a jobboldali közösség jó néhány tagja számonkérte Gulyáson, hogy hogyan volt képes egy svéd iskolásoknak készült oktatóvideóban magyarként a saját hazáját becsmérelni. Nem buta fiú ő és pontosan tudja, hogy megfogalmazott dehonesztáló szavai valótlanok és pusztán sajátjai segítése motiválta lejárató gondolatainak a megfogalmazását.
Ha valakinek, hát épp neki magyarázzam, hogy teljesen más a fénytörése annak, ha itthon, a vele politikailag hasonszőrűek között elvegyülve kritizálja országunkat, vagy egy svéd iskolásoknak készült oktatófilmben tesz ugyanő lejárató kijelentéseket hazánkra a balos holdudvar prominenseként.
Ezzel a téves helyzetfelismeréssel olyan védhetetlen helyzetbe lavírozta magát, ami alapján méltán felállhat az erkölcsi megvetésem legfelső fokára.
Amiért billentyűzetet ragadtam, az nem is feltétlenül Gulyás erkölcsi nullasága, hanem a videó hazánkon végigfutó szégyenét követő, őt felkérdező magatartásának terelő, mellébeszélő szánalmassága.
Ha oly bátor kérdezőként, akkor az oktatófilmes ténykedése okán joggal kérdező pozícióba helyezkedett konzervatív oldal felvetéseire hol találjuk a karcosan válaszoló Gulyás Mártont?
Képzeletben saját magát mikor ülteti a Partizán kínpadjára, ahol 4-5 órán keresztül válaszol a máskor oly kíméletlenül élve boncoló gulyási kérdésekre, amiket jelen esetben mi jobboldaliak fogalmaznánk meg helyette, ha szabad?
Összegezve, ezzel a videós szerepével Gulyás Márton igen könnyűnek találtatott. Ha képes lenne – mint ahogy nem az – végiggondolni, hogy esetleg svéd állampolgárként miként vélekedne egy honfitársáról, ha mondjuk Amerikában egy hazájáról készült oktatófilmben téli szájjal feketíti a svéd kormányt, nos azt gondolom, hogy a megvetése az egekig érne az illető iránt.
Gulyás úr! Miután ön magyar, így remélem érzi, hogy a példaként hozott fiktív svéd árulkodóhoz hasonlóan hazánkban ön vált a megvetés tárgyává, ráadásul nem kicsit, nagyon.
Tudom, hogy a politika nehéz műfaj, de úgy vélem, hogy az önhöz hasonló kispályásoknak még svéd koronában sem lehet magas az árfolyama. Vagy, ha mégis, az még nagyobb szégyen.
Talán ismeri azt a reklámszakmában elterjedt mondást:
Van az a pénz, amiért már korpásodik az ember feje.
Hát valahogy így, ha érti, hogy mire gondolok.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
