Itt a nyár, szegény budapesti főpolgármesterre mégis rászorult a handabanda-bundája. Ahelyett, hogy ebben a kánikulai melegben levetné magáról és töredelmesen bevallaná az „adományozós” Andersen meséjének valós történetét, egyre jobban magára gombolja a minden bizonnyal hazugságot hordozó kabátkát és inkább izzad alatta cefetül.
Meglátásom szerint kép készítésére is alkalmas traffipaxokat oda kellett volna telepíteni, ahol a kis gyűjtőládák voltak állítólag kihelyezve, amikor a sok kis mikroadományozó a gondosan kuporgatott forintkáit először a belvárosi pénzváltóknál keményhasú valutára váltotta, majd a megengedett sebességhatár túllépésével száguldott a kihelyezett ládácskák valamelyikéhez, hogy két kaviáros szendvicse elfogyasztásának szünetében bedobálhassa a saját családi kasszáját amúgy meg nem rengető, de végül összességében több százmilliósra duzzadó fém – és papírpénzecskéit.
Gergely, Gergely! Van az a mondás, hogy a hazug embert hamarabb utolérni, mint a sánta kutyát. Ez még akkor is igaz, hogyha az illető „handabanda-bundában” menekül az igazság kimondása elől a maga számára felfestett bicikli sávokon, vagy a buszsávban mikor, hogy. A felbőszült négylábúak egyre közelítő karéjából azt feltételezem, hogy nehéz lesz a szabadulás.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
