A másik szerint elszáradó, gyenge gyümölcshozamú, csenevész.
Az egyik szerint az élhetőség garanciája, 4 évente, a választások évében különleges virágot hozó, politikai évgyűrűit tekintve tiszteletet parancsoló örökzöld.
A másik szerint szőre, akarom mondani lombja hullató, európai tájidegen, invazív élősködő.
Az egyik szerint hazáját szerető őshonos faj, viharokkal szemben szilaj és ellenálló, nem szorul uniós vegyszerekre a túléléshez.
A másik szerint a Kárpátok bajhozója, a szuverenitás mételyét magába foglaló, kellemetlen parazita.
Valakiknek a TUDÁS FÁJA, van akiknek a TUDATLANSÁGÉ.
A sor szinte a végtelenségig folytatható.
Mindeközben csupán annyit kellene észrevenni, hogy Magyarország jelenlegi állapota, összevetve sok annak hazudott nyugati társáéval szemben ,,ÉDENKERT”, még az ez ellen fogcsikorgatva tiltakozók számára is. A nagybetűs szót természetesen értsük jól!
Önök, ha tehetnék, melyik értelmezés fájáról szakítanának inkább gyümölcsöt?
Én a tudás fájáról, mert ahogy Mózes könyvéből tudjuk, az ember már a teremtésekor is csak így lehetett a jó és a rossz megismerője.
Há’ nem? De.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
