Egy ,,dicsőséges” kisnagysád apropóján
Mennyi, de mennyiszer hallottuk a balosoktól, hogy a művészet kizárólag az ő privilégiumuk.
Természetesen ennek az általánosításnak semmi alapja nincsen, de mégis.
A március 15-i tiszás megemlékezésen az ünnepinek a legkevésbé sem nevezhető ÁRADÓ Tisza műsorában SODRÓ Eliza színésznő Petőfi Sándor: Dicsőséges nagyurak című versét szavalta, deklamálta, bizonyos pontjain üveghangon visította bele a tavaszi szélbe az Andrássy út hevenyészett színpadán.
Illetlen volna részemről, hogy bármelyik kormánypárti színész ennél különb tolmácsolására hivatkozzak, hiszen, mint említettem a magas művészet állítólag balos, liberális kiváltság, így maradva a saját térfelükön, engedtessék meg számomra a véleménynyilvánítás a dicstelen kisnagysád és Mácsai Pál Dicsőséges nagyurak című verstolmácsolása kapcsán.
Mácsai ezt a verset 1994-ben, a Hiszünk a dalban című rendezvényen, a Sportcsarnokban mondta el, igen, a versmondás felső fokán, hibátlan beleérzéssel, játékossággal és olykor vérfagyasztó komolysággal, az emberi hang spektrumának maximális kihasználásával, érvényesítésével.
Verset így kell és csak ezen a színvonalon szabad mondani.
Visszakanyarodva Sodró művésznő lelket – és Tiszát apasztó mutatványához, azt gondolom, hogy a Tisza Párt rendezvényét gondolatébresztő versmondása helyett külsőségektől hemzsegő, vérszegényre sikeredett produkciójával az Andrássy út alatt futó kisföldalattinak nevezett vasút mélységébe sikerült letornáznia.
Az sincs rendben, hogy a tiszások újsütetű himnuszát a teljesen jogosan kapott kritikák ellenére amolyan ,,dafke” jelleggel itt is lejátszották, pedig, ha valamivel, hát az arra való büszkeséggel talán némileg szerényebbek is lehettek volna.
A gatyás Carusónak még annyit üzenek, az még nem észbontó szégyen, ha egy dalnak a szövegét nem ismeri, de az már igen, hogy a közös daléneklésnél aszinkron szájmozgatással megpróbált reménytelenül úgy tenni, mintha ő lenne maga a szövegíró.
Összegezve, a tiszás megemlékezés egészére ez a mímeltség, ez a kényszeredett tettetettség volt a legjellemzőbb.
Azon meg már csak nevetni lehet, hogy a márciusi ifjak 12 pontja után közölt miniszterelnöki, jelenünkre vonatkozó 12 követelésre Magyar Péter rálicitált a saját 13 pontjával.
Ne felejtsük el, az utángyártott termékek általános minősége nem azonos, pontosabban csak a legritkább esetben az eredetivel.
A saját márkanév kialakítása mögött ugyanis a politikában is tehetség, eredeti invenciók és ötletek szükségeltetnek, nem pedig a folytonos és innen-onnan ellesni próbált profizmus helyetti gyatra amatörizmus.
Mácsai Pál versmondását csatolom, aki pedig az önpusztítást választja, keresse meg Sodró Eliza szavalatát a tiszás rendezvény hozzáférhető videójában.
Bognár Zsolt /Parabolha/
Kérlek segítsd munkánkat és a mindenszo.hu fennmaradását, mert a liberálisok el akarnak minket TAPOSNI!
Támogasson minket!
Kártyás fizetéshez kattintson az összegre, amennyivel támogatni szeretne minket.
Egyedi összeggel szeretne támogatást küldeni? Kérem, írja be az összeget, majd nyomja meg a "Támogatom" gombot!
Átutalással szeretne támogatást küldeni?
Tisztelt Bodnár úr!
A „SODRÓ Eliza színésznő Petőfi Sándor: Dicsőséges nagyurak című versét szavalta, deklamálta, bizonyos pontjain üveghangon visította bele a tavaszi szélbe az Andrássy út hevenyészett színpadán” részt tartalmú szösszenetét nem tudom szó nélkül hagyni.
A „szakavatott” véleményének megfogalmazása olvastán nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem sok cipőt koptatott el tánciskolákban és illemtanórára menet. Bizonyára Ön által sikeresnek vélt művészi pályája számomra ugyan nem hagyott nyomot, de mégis, mint művész embert arra kérem, hogy mások előadását visszafogottabb, kevesebb indulattal értékeljen.
Tisztelt Szelcsöky Géza úr! Bognár, nem Bodnár. Lépjünk tovább. Sikeres művészi pályámról én nem beszéltem, de ha vette volna a fáradtságot, hogy blogom beharangozóját elolvassa, akkor lehetne némi segédfogalma a miértről. A kritika nem indulat, hanem vélemény, akkor is, ha éles. Önnek nyilván tetszett az inkriminált versmondás, de az legyen az ön szegénységi bizonyítványa. Szintén indulat nêlkül, de ajánlom figyelmébe Mácsai Pál versmondását. Ha azután is fenntartja véleményét, akkor szomorúan közlöm önnel, hogy a megszólalása bennem se hagy nyomot. Üdv Szelcsöky úr!