Bognár Zsolt: „szerintem Cserhalmi Györgyön a sor, hogy Vidnyánszky Attilát megkövesse!”

A két kiváló színművész, Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó balesete után a balliberális színházi ,,szakma” úgy megrángatta Vidnyánszky Attilát, mint Krisztus a vargát. Több tucat felületen, összehangoltan. Kiben-kiben a löttyös indulat csillapodását követően az ügy hullámai csitulni látszódtak, noha az alvó prédalesők bármikor örömmel ugrottak volna és azóta is ugranának, hogy mikor is korbácsolhatnák feljebb az igazgató elleni megvetés hullámait.

A két művész közös jóváhagyással megegyezett a színházzal és ügyvédi pecsét rögzíti, hogy balesetükért kárpótlásban részesültek. Mindketten távoztak a Nemzeti kötelékéből és új vizeket keresve folytatják színészi pályájukat. Érthető, védhető döntés mindkettőjük részéről.
Kezembe került a Telex riportja Szász Júliával, akit az ominózus évadzárón történtekről kérdezte a riporter, hogy az igazgató és közte mi hangzott el folyosóbeli találkozásukkor.

Íme:
,,Az egykori kaposvári osztályfőnököd, Cserhalmi György könyvét olvastad?
Még nem olvastam végig, de tudom, hogy mit mondott erről.
Azt mondta, hogy amikor ezen az évadzárón köszöntél Vidnyánszky Attilának, ő végignézett rajtad, és azt mondta, „te azokhoz tartozol, menjél hozzájuk”. Ez tényleg így történt?
Ez ebben a formában nem igaz sajnos. Nagyon szeretem és tisztelem Gyurit, de én nem beszéltem vele erről, tehát ezt a történetet nem tőlem hallotta. Hozzám is rengeteg pletyka jutott vissza a balesetről és az azutáni eseményekről, egészen elrugaszkodott dolgok is. Valószínűleg itt is elcsúszott valami. Az évadzáró társulati ülés után a folyosón valóban találkoztam Vidnyánszky Attilával, én ráköszöntem, ő visszaköszönt, de meg sem állt és rám sem nézett, ahogyan ezt ő maga is elmondta.
Tehát az „azokhoz tartozol” kiszólás nem hangzott el?
Nem…”

Itt jutunk el ahhoz a ponthoz, amikor a szemünk előtt válik valósággá a padon ülő öregek pletykázó fecsegése, cserfessége. Amikor az azt hallottam ,,eseménye” vakvágányra szalad és akár megalázó minősítéssé válhat bármelyikünkre is vonatkozzon egy állítás.

Ezt talán Weöres Sándor Pletykázó asszonyok verse fejezi ki a legnagyobb láttatóerővel:

Weöres Sándor: PLETYKÁZÓ ASSZONYOK
Juli néni, Kati néni – Letye – petye – lepetye! – Üldögélnek a sarokban, Jár a nyelvük, mint a rokka – Letye – petye – lepetye! – Bárki inge, rokolyája – Letye – petye – lepetye! – Lyukat vágnak közepébe, Kitűzik a ház elébe – Letye – petye – lepetye!
Cserhalmi György, saját generációm vitathatatlan tehetsége, ilyen-olyan sértettsége miatt a ,,Nem lehet mindennap meghalni” című beszélgető könyvében szó szerint KITŰZTE A HÁZ ELÉBE a Nemzeti Színház igazgatóját, Vidnyánszky Attilát, aki szerinte kicsinyes módon azt mondta volna balesetet szenvedett, főszerepeket játszó színművésznőjének:
,,Te azokhoz tartozol, menjél hozzájuk.”

Nem kell lefordítanom, hogy az ,,AZOKHOZ” minősítés mögött melyik politikai irányultság fekszik.
Cserhalmi könyvét sokan elfogják olvasni. Tisztelettel kérdezem, ha az érintett Szász Júlia maga cáfolja Cserhalmi állításának igazát, akkor ki, avagy kik azok, akik lejáratni akarnak?
Ha én vagy bárki más azt mondanám Cserhalminak, hogy:
Tyutyu, te menj a kommunistákhoz, mert azokhoz tartozol, vajon mekkorára kerekedett volna Cserhalmi két szembogara? Azért sarkítok, hogy átélhető legyen egy pillanatra az igazgató szájába adott valótlan sértés méltatlansága.
Gyuri könyvének címével egyetértek, bár őt úgy ismertem meg főiskolai gyakorlatomon még a régi, Hevesi Sándor téri Nemzetiben, hogyha valaki, hát ő tényleg minden pillanatban meghalt a színpadon, olyan hőfokon izzott alakításaiban.
Azt viszont fenntartom, hogy egy odavetett téves és igaztalan félmondattal – ebben az amúgy is felfokozott érzelmű helyzetben – a másik színházi embert, jelesül Vidnyánszky Attilát is meg lehet sebezni és az igaztalanságból születő lelki sebek gyógyulása sok esetben hosszabbak, mint csontjaink összeforradása. Gondolom, hogy ennek az ügynek a szereplői tudnának beszélni erről, ki-ki a saját aspektusából megélve ezt a rettenetes balesetet.
A végére annyit, szerintem Cserhalmi Györgyön a sor, hogy Vidnyánszky Attilát megkövesse.
Volna miért! Leginkább az ,,érzelmi csontok” mielőbbi gyógyulásáért.

Bognár Zsolt /Parabolha/

Ha teheted, támogasd munkánkat, köszönjük!