A Lenin összesen és Marx: A Tőke című örökbecsűjén nevelkedett politológus veterán Ágh Attilának a költőt idézve:
…a semmi ágán ül” szíve és kis teste ,,hangtalan vacog.”
Vacog és aggódik a magyar demokráciáért.
A Népszava vetésforgóban előhúzott balos éceszgébere, ,,Levitézlett pártok végjátéka” című írásában feltalálja a spanyol viaszt:
,,Ideje lenne végre feltalálni a valódi pártot hazánkban is a jelenlegi pártimitációk helyett, és nyugdíjba küldeni az alkalmatlanságukat már többször bebizonyító politikusokat.
Ágh úr! A botnak is két vége van, akkor is, ha tuskó!
A valódi, demokratikus tömegpártot már feltalálták, csak elkerülte az ön figyelmét. Nem az MSZMP-re és nem is annak jogutódjára, a mindig vigyorgó Kunhalmi Ágnes vezette MSZP-re gondolok.
Bingó! Eltalálta! A Fidesz a helyes válasz, öné a hangszóró!
Az egyéb, PÁRTIMITÁCIÓNAK nevezett ellenzéki reszelék pártokra és képviselőikre vonatkozó meghatározása viszont helytálló!
Ön is a nyugdíja mellett dolgozik, így ne sajnálja, ha az örök vesztes balosok se akarják befejezni. Az alkalmatlanságuk csak annyira az, mint az öné.
Hazánkban a nyugdíj mellett is szabad a munkavállalás, így talán arról írjon majd a következő alkalommal, hogy ön szerint lenne-e kereslet arra a sok léhűtőre, akik közé – már megbocsásson – de önt is sorolom.
Bognár Zsolt /Parabolha/