Már egy hete csak a Petyára gondolok, mindig, meg-megállva
Magyar Péternek van egy négy szóra redukálható szókincse:
,,bukott, hazudik, propagandista és Tóni.”
Ezek a bázis szavai, amelyeket az esti meséi tehetségtelen interpretálójaként monoton és álmosító hangszínén szokott előadni.
Minden megszólalása a rövid és tömör közlések helyett minimum negyed órásak, de inkább a csillagos égig rétestésztaként nyújtottak és kimódoltak, melyekkel időpocsékolóan delejezi jobbra érdemes, de hiszékeny hallgatóságát.
Azt vettem észre magamon, hogy általában már Magyar harmadik mondatának elhangzása után halvány segédfogalmam sincs arról, hogy miről is beszél és én csak József Attila: Altató című versének kis Balázsaként tudom leírni azt az álmosságot, amivel Magyar rajtam kívüli hallgatóinak túlnyomó része vélhetően egy transzformátorház monoton zúgását vízionálja maga elé a tiszás rétor nagyívű mondókája közben, mielőtt mélységes mély álomba szenderülnek.
Aludj el szépen kis hazám.
Mindemellett az egy külön cikk témája lehetne, hogy elszabadult ,,tiszai” hajóágyúként a Magyar Rádió, majd az M1 műsorában olyannyira tirpák modorban szórta demagógiáját, ahol az általa is tudott riport kétszereplős műfaját összekeverte a fürdőszobai zuhanyzásakor begyakorolt egyszemélyi monologizálásával. A se kérdést, se riporteri belekérdezéseket nem tűrő előadóestje paneleinek agresszív közzététele sajnos bármely udvariatlan suttyót alulmúló produkcióra sikeredett.
Elmúlt hetének árvízi ,,nélkülözhetetlensége” után Magyar Péter úgy maradt, zsákok helyett szavait pakolássza és bármit kérdeznek tőle, árad belőle a jól begyakorolt Tónizás. A gátról levonulva, csupán a GÁTlástalanság maradt meg számára, de az szellemileg pusztítóbb, mint az uniós választásig az ellenzék vezető szerepét betöltő DK-s Gyurcsány, hozzászámítva az összes balos, politikai hordalék együttes aknamunkáját az elmúlt 14 évben.
József. Attila egy másik remekét, a Mama című versét parafrazálva egy elképzelt lelkes támogatójának szűrőjén keresztül – a vers végébe beleszőve saját kétsoros véleményemet is – próbáltam az elmúlt napok magyarpéteri ,,nagyszerűséget” ironikusan karikírozni:
Petya
Már egy hete csak a Petyára gondolok,
mindig meg-megállva.
Kitömött zsákjával ölében,
ment a Dunára, ment serényen.
Én csak őszinte híveként szóltam,
szidtam, szinte toporzékoltam.
Hagyja a kuli munkát másra.
Bőrét ne így vigye a vásárra.
Csak ment és zsákot pakolt véznán,
nem titkolva, ügyetlenül, bénán,
És a zsákokat megtöltve homokkal,
Peti úr rendezte sorokba..
Nem nyafogott, hogy sötét van, s késő,
most látom, milyen ,,all in one” ő –
/szürke gatyája lebben a szélben,
foltját a Duna oldja ki vizében./
Bognár Zsolt /Parabolha/
Kedves Olvasóm!
Amennyiben lehetőséged engedi , segítsd portálunk fennmaradását, mert veszélyben van a mindenszo.hu további működése.
Támogasson minket!
Kártyás fizetéshez kattintson az összegre, amennyivel támogatni szeretne minket.
Egyedi összeggel szeretne támogatást küldeni? Kérem, írja be az összeget, majd nyomja meg a "Támogatom" gombot!
Átutalással szeretne támogatást küldeni?