Bognár Zsolt rendkívüli, felemelő írása az Olimpiáról

A világ országainak legjobbjai jelenleg is a sport létező legnagyobb ünnepén, a párizsi olimpián mérik össze tudásukat.
Ami biztos, hogy a résztvevők ifjúságuk és fiatal felnőttkoruk szinte egészét feláldozták azért a célért, hogy megmérethessenek egy olimpián. Titkon, természetesen – ha bevallják ezt, ha nem – mindegyikük nyerni szeretne. Ami biztos, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek a siker reményében, noha köztudomású, hogy bármely számban csak egy győztest hirdethetnek, leszámítva a holtversenyek győzteseit.

Írásom nem a dobogósok, amúgy megérdemelt tiszteletéről, hanem az ,,olimpikon” megnevezésre jogosult mindazokról szól, akik tized, század, akár ezredmásodpercekkel, avagy centiméterekkel, esetleg más szempontok szerint értékelve mondhatjuk úgy is, hogy egy paraszthajszállal maradtak és maradnak le az ünnepelt érmesek teljesítményétől.

Székely Éva könyvéből tudjuk, hogy
,,Sírni csak a győztesnek szabad”,
de jelen esetben én most az érem nélküliekért kiáltok, akik ugyanolyan klasszisok, mint akiknek neveit érmekhez kapcsoljuk, de saját sportolói csillag-állásuk csak a tisztes résztvétel esélyét kínálta fel számukra 2024 augusztusának egy adott pillanatában.
Ők az alig ismert hősök, mert ismétlem, sokszor a hátrébb soroltakat csak nüanszok választják el azoktól, akikből a győzelem kiváltotta elementáris sírás valóban joggal szakad fel örömükben.
Képletesen, én most a helyezés nélküliek nagyszerűsége előtt emelem meg kalapomat. Ezek a kiválóságok messze többen vannak azoknál, akik munkájának gyümölcse beérik azzal, hogy olimpiai érmesek lehetnek.

Az éppen kiesettek, a helytelenül taktikázók, az elbotlók, a sérülés miatt a versenytől elállók mind-mind országuk ugyanolyan hősei, mint azok, akikről zeng a sajtó és akiket tenyerén hordoz egy ország, sőt, az egész világ sportszerető közönsége.
Éljen, éljen minden helyezetlen, tudják és érezzék, hogy elvégzett munkájuk, tehetségük egy jottányival sem ér kevesebbet azokénál, akik egy adott sporttörténeti pillanatban motiváltabbak, esetleg szerencsésebbek voltak, mint ők.
Van az a mondás, hogy ,,nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel.” Igen, mindez csupán attól függ, hogy honnan nézzük.

Bárki, aki egy olimpián indulhat, az már kiválasztott. Magyarország 9.6 milliós lélekszámából azok, akik munkájukkal kivívták az olimpiai megméretés jogát, számomra legalább ugyanolyan példaképek, mint akik éremmel térhetnek vissza Párizsból a hazájukba.
Az ő nevükben az atlétikai stadionban ideiglenesen felállított és az újjáépített Notre Dame-ba kerülő harangot az arany, az ezüst és a bronzérmeseken túl, az összes helyezetlen olimpikonért szeretném ezúton is jelképesen megkondítani tiszteletem és megbecsülésem jeléül.
Ne feledjék, hogy az ,,utolsókból lesznek, lehetnek az elsők” igazsága a következő olimpián hála Istennek, hogy sokuknak még akkor is nyitva fog állni.
Ennek reményében is mondom:
Hajrá magyarok! Hajrá olimpikonok!

Bognár Zsolt /Parabolha/

Kedves Olvasóm!

Amennyiben lehetőséged engedi , segítsd portálunk fennmaradását, mert veszélyben van a mindenszo.hu további működése:

Számlaszám:

Erste bank

11600006-00000000-43559002

Köszönettel,

A mindenszo.hu szerkesztősége