A betegség latin neve: Gyűlöletusz-Orbanikusz.
A kór főként hazánkban, de immáron Európa szerte, leginkább a politikai irányvonalat tagadó ellenzékieknél jelentkezik. A többnyire személyiség-defektet okozó, sok esetben indulatai kontrollálatlansággal járó állapot 4 évente rendre kiújuló tünetegyüttest produkál.
Videó:
Messzebbről kezdeném. Fiatal koromban Kállai Ferenc Sinkovits Imre, Őze Lajos, Törőcsik Mari, Psota Irén, az idő múlásáva Cserhalmi György, Eperjes Károly, Bubik István – és csak terjedelmi okokból nem sorolom a többieket – jelentették a vitathatatlan színészi teljesítményt a nagyérdemű közönség számára.
A 2010-es, 2020-as években viszont eljutottunk Molnár Áronig, Nagy Ervinig, az emigrációt választó Schilling házaspárig és azon társaikig, akik feltűnési viszketegségük amúgy természetes színházi opcióját valami egészen szürreális megnyilatkozási formákra cserélték.
Schillingéket nem részletezem, mert letilt a META, és a DK-s Gréczy Zsolt még kikéri magának, hogy a kézimunka-szakkörösök közül nem őt említettem elsőként.
Ott tartottam, hogy jelenünk Gyűlöletusz-Orbanikuszban szenvedő diplomás, magyar színművészeink internetes nagymonológjai lettek sokak számára az igazodási pontok, ahonnan indul a Jászai Mari-díj és a határ a csillagos ég. Mit nekünk egy Haumann Péter által megformált III. Richárd, egy Gábor Miklós-i Hamlet, avagy a már említett Törőcsik Mari bármely színházi és filmszerepe.
Itt van helyette Nagy Ervin, a görcsös ,,nánánázó”, musical színészeket megszégyenítő ,,remeklése”, de írásom alanya mégsem ő, hanem Molnár Áron, aki az arcunkba tolt videó egyperceseivel hiszi, hogy a színművészetis végzettség kiteljesedése a rángatózó politikai odamondogatásainak kamera-idegen fészkelődését jelenti, a Sztárboxból rajta maradt bim-bum jobb és bal egyeneseinek erőszakossága, és a közemberi csávóságának ellenszenves megjelenítése maga a hátunkon futkosó katarzis. Hát nem az!
Molnár azt gondolhatja, hogy egy végtelenített John Osborne-i drámát, a Dühöngő ifjúságot játsza Richard Burton színvonalán, miközben a színészi szakma, mint FOGALOM keservesen zokog a sarokban, látva ezt az izzadtságszagú erőlködést.
Írásomhoz csatolom Molnár legújabb, maga rendezte és játszotta, külsőségektől hemzsegő műremekét, ami után mindenki eldöntheti, hogy a nagyervini, avagy a még őt is lepipáló molnárároni magasművészet hol is helyezkedik el a színészi megnyilatkozások rangsorában.
A Gyűlöletusz-Orbanikusz egy-ügyűséget eredményező állapotából nehéz a gyógyulás, de talán nem lehetetlen. Szándék kérdése.
Molnár bicepsz-monológjaival hiába sugallja a civilség, a függetlenség hamis mítoszát, mert az szappanbuborék, amely kifújása után azonnal szétpukkad és helyette marad a vérben forgó szemű gyűlölete, erőszakossága.
Zárásként még annyit, vajon az írásom elején felsorolt színészlegendák mit szólnának, ha látnák, hogy hova jutottunk pár évtized leforgása alatt, és kik azok, akik bohóckodásaikkal jelenünkben földig rombolják a művészeti minőséget hazánkban?
Véleményem szerint, ha az említettek tehetnék, záros határidőn belül visszaadnák a diplomájukat.
Ízlelgessük, hogy mennyire kontrasztos az alábbi két, színészi párba állítás:
Nagy Ervin-Básti Lajos avagy Molnár Áron-Pécsi Sándor. Ugye, hogy ordító a különbség?
Okulásul Molnár Áron ,,magasművészete”. Különösen ,,felemelő” a felköpése, ami alá aztán odaáll. Nem is sejti, hogy mennyire egyetértek vele, csupán az indoklásunk eltérő egymásétól.
Bognár Zsolt, Parabolha
Kérlek segítsd munkánkat és a mindenszo.hu fennmaradását, mert a liberálisok el akarnak minket TAPOSNI!
Támogasson minket!
Kártyás fizetéshez kattintson az összegre, amennyivel támogatni szeretne minket.
Egyedi összeggel szeretne támogatást küldeni? Kérem, írja be az összeget, majd nyomja meg a "Támogatom" gombot!
Átutalással szeretne támogatást küldeni?