Bármilyen szituációban, ha veszít, azt bevallani és belátni, talán az egyik legnehezebb készsége az embernek. A politika színpadán, a nyilvánosság árgus szemeitől kísérve, talán még nehezebb. Első alkalommal méltányolható, hogy egy elvesztett választás után az ellenzék padsoraiba kényszerülők a revans vágyától vezérelve fogadkoznak, hogy végül is mindent jól csináltak és nem bennük keresendő a hiba és majd legközelebb, de az már a burleszk kategóriája, hogy hazánk ellenzéki főelvtársai minél többször szenvednek el nagyarányú vereséget, azzal épp fordított arányban erősödik bennük a hit, hogy mindent, de tényleg mindent kiválóan csináltak.
Noha a választókat rendre hidegen hagyja a politikai étlapjuk kínálata, mégis ha ízlik, ha nem, fogyasztásra kínálják főztjeiket újra és újra, hátha.
Amennyire lehetséges volt, végigolvastam az ellenzéki pártvezérek és megmondóembereik június 9-e után tett igen foghíjas nyilatkozatait, de nagy részük, tényleg, mintha mi se történt volna fújja ugyanazt, amit eddig is, magyarán nem belátják a közvélemény irántuk való érdektelenségét és elköszönnek, hanem kis smink-igazítás után újra készülnek ugyanazokkal, akikkel eddig is buktak és azt várják, hogy szavatosságukat vesztett paneleikkel érjenek el eredményeket, amelyekre már, ráadásul nem először, kategórikusan nemet mondott hazánk választói bölcsessége.
Ennek a cifra magatartásformának legkarizmatikusabb képviselője a DK-s szupercsapat, annak is a verbálisan szinte verhetetlen Ferenc testvére, aki Rónai Egonnál olyan szürreális magasságokba emelte az öndicsőítés fogalmát, amit elrettentő példaként tanítani kellene, hogy hogyan lehet a kidumálhatatlant is hibátlanul kidumálni.
Gyurcsány olyanokat bírt kiejteni a száján, miután a Tisza párt iránti rajongás megvezetettjei megfosztották a gyurcsánydobrevvadaigréczy tengelyen a kormányváltásért szorgoskodó, pofikájukra esett dékásokat, hogy az csuda.
Ferenc emelt tónusban, kellően pátoszos, önsajnáltató indulattal, hangerő potméterét jócskán feljebb tekerve kijelentette:
,,A Demokratikus Koalíció ma önmagában való értéket képvisel…EGYÁLTALÁN NEM ÉRDEKEL, HOGY MIT MONDANAK MÁSOK…Tudja mire figyelek leginkább, hogy mi a szent meggyőződésem nekem, hogy mi jó az országnak….A legjobb párt vagyunk ma Magyarországon, szerintem a leghazafiasabb párt abban az értelemben, hogy jó útra próbáljuk vezetni ezt az országot…A VÁLASZTÓK DÖNTÉSÉT EL KELL TUDNI FOGADNI.”
A közel másfél órás interjúnak ezen a pontján, azaz pontosan a 25. percében feladtam. Gyurcsány képes a szavai egymás mellé illesztésével arra a csodára, mint a bűvész. Addig-addig mondja, hogy hókusz-pókusz, amíg önigazolását elő nem sikerül varázsolnia a kalapból. Szemernyi kétely sem ébred benne, hogy tizennégy éve a választói többség nem vevő a gyurcsányi ajánlatokra.
Akit egyáltalán nem érdekel, hogy mit mondanak mások, mert az a szent meggyőződése, hogy tudja, mi jó az országnak, miközben fél perccel később képes kijelenteni, hogy a választók döntését el kell tudni fogadni, az nem tudja, hogy mit beszél, illetve tudja, de olyan meggyőződéssel handabandázik, hogy az párját ritkítja.
Vele szemben az én ,,szent meggyőződésem” pedig az, hogy Gyurcsánynak a választók többségi ítéletétől független, észérvekkel meggyőzhetetlen zavaros küldetéstudata az, ami fogságban tartja saját pártját és a mellettük kitartókat.
Ha teljesen egyedül maradna, akkor is azt hirdetné, hogy ő a megváltó. Ebben az esetben, ha mást nem is, legalább saját magát megválthatná.
Nézze el nekem és annak a stabil 3 millió konzervatívnak, hogy ami neki jó, az nekünk nem az.
Legfeljebb, ha kötelezővé teszik, de hála Istennek, az már egy másik történet lenne.
Bognár Zsolt /Parabolha/
Amennyiben lehetőséged engedi , segítsd portálunk fennmaradását, mert veszélyben van a mindenszo.hu további működése:
Számlaszám:
Erste bank
11600006-00000000-43559002
Köszönettel,
A mindenszo.hu szerkesztősége