Bognár Zsolt már nagyon várja a háború végét – Ezt mondta Ukrajnáról a színész

Ukrajna nemrégiben meghirdette legújabb katonai toborzóját. A 18-24 év közötti fiataloknak két hónapos felkészítéssel, fél év konkrét harci cselekményekben való részvételük esetén 9.2 millió forintnak megfelelő összeget juttat egyénenként.
Az ajánlati szlogen így hangzik:
,,Változtasd meg az életed egy év alatt!”

Köztudott az ukrajnai háborúról, hogy a hevenyészett gyorstalpalón kiképzett fiataljainak a frontvonalakon átlagosan 3 óra az életben maradásuk maximális időintervalluma, azaz szinte kivétel nélkül ennyi időn belül az életüket adják hazájukért.
Ennek fényében végtelenül cinikus a toborzó szövege, hiszen nem egy év alatt, hanem 3 órán belül valójában és gyökeresen megváltoztatásra kerül az ajánlatot elfogadók élete, csak nem abban az értelemben, ahogy a toborzók hirdetik. A létezést ugyanis a halál értelmetlen rettenete váltja fel:
,,…a nem ismert tartomány, Melyből nem tér meg utazó…”, ahogyan Shakespeare Hamletje fogalmaz híres monológjában.
Sarkítva, ez a szituáció úgy is megfogalmazható, hogy az életért cserébe méltányos összeget jelent-e 9.2 millió forint? Szerintem nem és nincs az az összeg, ami kiválthatná bármely szerettünk elvesztését.
Mennyire paradox, hogy békeidőben egy beteg életben maradásáért, állapota rosszabbodásának elkerüléséért akár százmilliókat is elkölt az egészségügy és a jótékony magán adakozások is több tízmilliós összegeket képesek összegyűjteni valakinek, akinek ez az utolsó mentsvára az életben maradásra.

Háborús körülmények között pedig a fenti példám szerint egyetlen, szinte garantált halál megváltásának ára alig valamivel több, mint 9 millió forint. Rettenetes ez a feje tetejére állt emberi gondolkodás a létezésről és annak pénzben kalkulált értékéről.
Egy családfő elvesztésének áráért kin segít ennyi pénz? Az életben maradt házastársnak, közös gyermekeiknek az apa, de akár az anya elvesztéséért kapott összeg pótolhatja-e a szülők bármelyikét? Az élet értéke nem átfordítható, nem forintosítható úgy, hogy majd az apa vagy az anya halálából vesz az özvegy sok-sok lego játékot az árván maradt gyermekeiknek és ezzel el van intézve a dolog.
Annyira morbid a háborús gondolkodás, hogy egész egyszerűen betegségként, ráadásul fertőző betegségként kellene nyilvántartani az orvostudomány kóresetei között, amit kezelni kell, na nem gyógyszerekkel, hanem tárgyalásokkal és mielőbbi békekötéssel.

Akárki is lengeti a ,,győzelmi” zászlót egy adott háború lezárásakor, tudnia kell, hogy a tengernyi halál árán szerzett megmaradó életeknek nem vigasz a kegyetlen és feldolgozhatatlan múlt árnyéka. A romokon szerveződő új életek reményét a kitörölhetetlen múlttal való kényszerű együttélés mellett az újra születő gyermekek jelentik, jelenthetik. Azt, amiért érdemes élnünk, küzdenünk és ha lehet, akkor háborúk nélkül együtt végigjárnunk a létezés ránk rótt, emberhez méltó penzumát, hogy legyen, lehessen folytatás, amikor is eljő a pillanat, hogy át kell adnunk a stafétát.

Bognár Zsolt /Parabolha/

Kérlek segítsd munkánkat és a mindenszo.hu fennmaradását, mert a liberálisok el akarnak minket TAPOSNI!