Az MSZP veteránja, szó újítással helyesebb, ha úgy mondom, hogy vete-rinyája civil beszédnek álcázott pu(d)licisztikát írt a szeretet jegyében a Néptelenszava felületére, ezzel a bombasztikus címmel:
,,Utáljuk egymást gyerekek!” Felszólító módban, ezt fontos hangsúlyozni.
Kár a fáradtságért möszöpös Paidagógosz néni – remélem Weöres Sándor nem haragudna meg, hogy írásom cenzorkájának tőle kölcsönöztem a mai alkalomra az ikszedik nevét – önt és a többi megkeseredett kispados ellenzékit nem kell felszólítani, hogy utálkozzanak, hiszen ezt teszik, mióta az eszüket tudják, így legkedvesebb veterinnyámnak csöppet megkésett a címbéli, cinikusnak szánt buzdítása.
Írásában azt vete-rinyálja a szebb napokat is látott lejtmenetes páternoszter kezelő asszonyság a kormányzatunk munkájáról – kizárólagosan lejtmeneti beosztásában – hogy:
,,…Mennyi munka volt benne, hogy a „liberálist” Kossuth, Petőfi és Deák országában szitokszóvá tegyék!”
Tévedni tetszik hervadó, szerelmetes virágszálam, tubicám.
Nem a konzervatív kormány tette szitokszóvá a liberális szavunkat.
A Mementó Parkban a feltámadásukra váró SZDSZ-nél tessék kutakodni, akik saját elvtelenségük következtében példának okáért összeálltak önökkel egy fertelmes kormányzati ciklus erejéig. Ha nem rémlik, homályosítsa már fel magát Pethő Ivánnal, aki tomport csinált a szájából, amikor is kategorikusan kijelentette, hogy az MSZP-vel soha, aztán láss csodát, a hatalom olthatatlan és bizsergető vágya, mégis hogy egybeterelte azt, ami egybetartozik.
Tehát az ominózus kifejezés szitokszóvá tételében, jelentésének erodálásában nem a kormányzópárt, hanem önök együtt ludasok a kimúlt SZDSZ-el, meg az ifjusági reinkarnációjukat jelentő Momentummal, amit a politikum Ludas Matyija az ábra szerint nem háromszor, de vélhetően véglegesen vert el önökön külön-külön.
Azt is mondja a partvonalra vagy inkább partra vetett möszöpös veterinya-sellő Orbán Viktorról, hogy:
,,Az évértékelő óta minden nap megismétli az üldözendő utálatosok teljes lajstromát, senkit ki nem hagyna. Már nagyon elkényelmesedtünk, hiányzott a gyűlöletnek az a jó, friss íze.”
Drága, drága Ildikó! Petőfitől szabadon és prózailag kérdezem, hogy önt:
Minek nevezzem, ha ránk röpíti tekintetét, ezt a szelíd galambot, amelynek minden tolla a békeség egy olajága, s amelynek érintése oly jó! Mert lágyabb a selyemnél s a bölcső vánkosánál -Minek nevezzem?
Megvan!
Ön a megbékélés Teréz anyja, a politikai bajtársiasság eleven fáklyája, mit fáklyája, lángoszlopa. Én úgy, de úgy ,,szeretem” magácskát, hogy azt ki sem tudom fejezni.
Hiszen ön, meg az árokásás egymást kizáró fogalmak. Ön építő, korunk 12 kőmívesének egyik fáradhatatlanja. Egyetlen probbléma van csupán a politikai téglapakolásukkal:
,,Amit raktak délig, leomlott estére,
Amit raktak estig, leomlott röggelre.”
Drága vete-rinyám! Ebben a két sorban minden benne van, múltja, jelene és jövője.
Ideje lenne végre, hogy belássa!
Bognár Zsolt /Parabolha/
Kérlek segítsd munkánkat és a mindenszo.hu fennmaradását, mert a liberálisok el akarnak minket TAPOSNI!
Támogasson minket!
Kártyás fizetéshez kattintson az összegre, amennyivel támogatni szeretne minket.
Egyedi összeggel szeretne támogatást küldeni? Kérem, írja be az összeget, majd nyomja meg a "Támogatom" gombot!
Átutalással szeretne támogatást küldeni?