Bognár Zsolt Lendvai Ildikóról: a duracell-satrafa

Lendvai Ildikó elvtársnő, miután politikai fontossága az űrközi térbe diffundált, jól megérdemelt cucialista-elvtársnői nyugdíjának kiegészítésére kenyér, egyben pénzkereső munkát talált, mégpedig a jelenleg uralkodó politika savanykás és cinikus bírálatát, amelynek fagyira valóját többnyire a Népszavában megjelenő nyavalygásainak honoráriumából fedezi.
Elképesztő vastagságú arcbőr kell ahhoz – amihez képest a rinocéroszé csupán bársonyos babapopsi – hogy illóolajnak bizonyuló pártjának képviselőjeként, a Memento-parkban landoló elvtársainak stafétabotosaként, veszi magának a bátorságot, hogy jelenünkben is észt és igét osszon gyalázatos, emberek százezreinek életét megnyomorító rendszerének ráégett szégyene dacára gazdaságról, politikai riválisairól, bármiről.

Legújabb irígykedésében pikírt verbalitással próbál fogást találni élete ,,megszomorítóján”, hazánk miniszterelnökén. Ezt írja a szoci matróna ,,Lemerül az akku? című népszavás dödögésében:
,,Az autósok tudják: ha az akku lemerül, nem halad a járgány. Ilyenkor szokták, úgymond „bebikázni”, egy másik autó segítségét igénybe venni. Amikor a hagyományos autógyártás került veszélybe, Orbán épp ilyesmivel próbálkozott. Az ország vezérmacsója bebikázott. Úgy akarta a leállást elkerülni, hogy hozzákapcsolódik az akkugyártáshoz. Erre tessék, ott is lemerül az akku. És lassan mindennel ez történik. Sorolni is közhely: üres háziorvosi praxisok, fulladozó kórházak, hiányzó tanárok, összezavarodott egyetemi felvételi rendszer, egymást nyíltan utáló miniszterek, közutálat Európában. Akkor most mi a terv, vezérbika úr? Mivel fogja „bebikázni”, mozgásra bírni az egyre több lefulladó ágazatot?”
Vezérbika úr, mondja ezt az MSZMP jogörökös möszöpö tápos csibéinek rangidős veteránja.
Ve-zér-bi-ka, ízlelgetem miniszterelnökünk lendvais megszólítását.

Ildikó asszony gyorsan ellibbenő fiatalsága idején, ha Kádár János elvtársat egy rendszerellenes levezérbikázta volna, hát a bikázásból annyi lenne igaz, hogy bikacsökkel verték volna ki belőle a jópofáskodást az erre idomított szervek.
Ami számomra felfoghatatlan, hogy ezeknek a ránk száradt politikai selejteknek, hogy van képük szakértőt játszani napra-nap a nyilvánosságban, amikor saját ötéves terveik ígéretét soha, de soha nem tudták betartani és persze mindig mindent a begyűrűző nemzetközi helyzetre fogtak, meg a csúnya imperialistakapitalistamázlista nyugatiakra, akiknek most oly szorgosan lihegnek a hátsójában, mint kenguru kölyök az anyja elülső erszényében.
Az öregedéssel együtt járó bölcsülés helyett csupán bölcselkednek.

Kedves Ildikó! Tudom, hogy nem írásomtól fog megvilágosodni, hiszen van az a sötétség, amiben már a létező összes akku kapacitás se lenne képes világosságot teremteni, de amikor reggel a tükörbe néz, komolyan kérdezem, kit lát visszanézni, a tündér hercegnőt vagy a vasorrú bábát? Ha az elsőt akkor téved, hiszen ruhát cseréltek. Na, körülbelül úgy, ahogy ön cserélte a szoci káderségét – egy önnel végtelenül elnéző rendszerben – kritizáló és folytonosan szakértgető titulusára.
Sebaj, a merjünk kicsik lenni MSZP-s kívánalmának ön is és jelenleg a parlamenti küszöb alatti társai is tökéletesen megfelelnek. Nézze el nekem, hogy laikus, mezei polgárként most én ,,szakértettem meg” öntelt kivagyiságát. Kegyed duracelles tartóssága korokon és akku gyárakon átívelően hordozza a lemeríthetetlen szocialista ,,nagyszerűséget.” De vegye már észre, hogy a kutyát nem érdekli vezérbikázó neveletlenségének, ha jobban tetszik, akkor szemtelenségének ócska satrafasága.

Bognár Zsolt /Parabolha/

Kedves Olvasóm!

Amennyiben lehetőséged engedi , segítsd portálunk fennmaradását, mert veszélyben van a mindenszo.hu további működése.