Eddig azt hittem, hogy az eredeti Rossini és a Hofi-Koós féle macskaduett mellett nincs harmadik opció.
Tévedtem.
Két kiváló operaénekesnőnk egy igen sajátos, új változatot prezentált annak apropóján, hogy Rost Andrea Magyar Péter egyik közelmúltban rendezett kántáló produkcióját színesítette.
Az ominózus fellépést az tette ,,emlékezetessé”, hogy a világhírű szoprán fogadatlan prókátoraként Magyar Péter ének tanári minőségében, merthogy ehhez is ért, a nyílt színen a művésznő kérdésére:
,,Ez a hangnem jó lesz?”
Magyar azt válaszolta Rostnak, hogy:
,,Kicsit ütemesebben.”
Itt be is fejezhetném írásomat, mert a fokozhatatlant nem lehet fokozni, de Miklósa Erika egy interjúban Rost Andrea szerepléséről véleményt formálva kijelentette:
,,Az a fajta művészeti reputáció, amit ő hozott magával eddig, az most így egy tollvonással összeomlott.”
Rost Andrea nem hagyta szó nélkül ezt a megjegyzést és cicaharcos elevenséggel visszaüzent kolléganőjének:
,,Azt gondolom, hogy csak az kiabál, akinek a háza ég. Eszembe jutott egy latin mondás, ami magyarul így szól: A sas nem kapkod legyek után. Ez az én érzésem, nem is válasz, hanem reakció, mert nem akarok erre válaszolni. Méltatlan volna. Én nem egy Magyarországon világhírű énekes vagyok, hanem egy világon világhírű énekes. Remélem, hogy nem lesz ebből semmiféle cicaharc.”
Ha cicaharcnak, ha macska duettnek nevezzük a pengeváltást, egy biztos, méltatlan mindkettőjükhöz.
Azt is gondolom, hogy Rost Andrea egyébként rossz helyre adresszálta a latin mondást. Ugyanis ,,A sas nem kapkod legyek után” allegorikus üzenetét sokkal inkább címezhette volna az őt zeneileg instruáló Magyar Péternek. Debrecenben ez ki tudja miért, de elmaradt.
Ellenben Rost Andreától végtelenül visszatetszőnek érzem Miklósa Erikát ért másik megjegyzését, ami szerint ,,Az kiabál, akinek a háza ég.” Számomra olybá tűnik, hogy ez a kirohanása sokkal inkább saját magára érvényes magyarpéteres fellépése után.
Rost Andrea saját önfelmagasztalására viszont tényleg semmi szükség nem lett volna. Nagy a baj, amikor valaki ott tart, hogy saját sikerességét és művészi értékének meghatározását a közönség helyett önmaga feldicsérésével próbálja meg pótolni.
A konklúzióm: ,,Összenő, ami összetartozik””, de azt is helytállónak érzem Rost Andrea debreceni fellépése után, hogy ,,hasonló a hasonlónak örül.” Ha már!
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
