Bognár Zsolt is „értékelte”, hogy Magyar Péter dalra fakadt – Ezt mondta a baloldal új vezéréről

Mondhatná bárki, hogy Zsolt, neked semmi nem jó, de ez így nem igaz.

Politikai hovatartozástól függetlenül én megemelem a kalapomat azok előtt, akik tehetséget mutatnak bármilyen művészeti ágban akár színészként, akár táncosként vagy énekesként és ki ne felejtsem, de nálam ez a politikai teljesítményre is vonatkozik.

Azzal a típusú személlyel, személyekkel, mondjuk úgy, hogy lappangó ,,tehetségekkel”, idézőjel nélkül tehetségtelenekkel, akik retorikájukban, karizmájukat a színházi öltőzőben felejtve /nem a bicepszük kar izmára gondolok/ lépésről lépésre, tégláról téglára, műfaji korlátjaikat nem felismerve örvendeztetnek meg mindannyiunkat nagyszerűségükkel, ott adódik a kérdés, vajon az önismeretük teljes hiányából fakad műkedvelő produkcióik orrunk alá dörgölése vagy az amatőrségük ténylegesen a saját ,,professzonalitásuk” csalfa hitét takarja?
Ki más is lehetne írásom célszemélye, mint a színpadi műfajok polihisztora, Magyar Péter, a Tisza Párt egyszemélyi művészeti szólistája.

Ki ne emlékezne, mikor egy debreceni kampányesemény véget nem érő extrád műsorában a nemzetközi hírű operaénekest, Rost Andreát instruálta előadandó dalát illetően, ezekkel a szavakkal:
,,Egy kicsit ütemesebben, mert nagyon lassú.”

Itt már sejdíteni lehetett írásom hősének elkötelezettségét a zenés műfajok iránt, hiszen Peti professzionalitása a zenei ,,accelerando” ellentmondást nem tűrő megkövetelésével Rost Andrea művésznő feltétel nélküli egyetértését is kiváltotta.
Peti ezen a ponton vérszemet kaphatott, mert az október 23-i megemlékezésén Márai Sándor Mennyből az angyal című versét vette a szájára. Hát igen, mit nekünk egy ilyen nagyformátumú vers Sinkovits Imre, Csurka László, vagy Lukács Sándor interpretálásában, ha Peti is mondja, MONDHATJA, akkor bizony az eddigi nagy elődök eltörpülnek és visszadják hosszú évek alatt szerzett diplomájukat.

Még korán sincs vége tiszás Petink művészi sokszínűségének, hiszen főzeneigazgatói és korrepetítori professzionalizmusa mellett megcsilllogtatott versmondó klasszisán túl, legújabb kirándulása a pol-beat műfajának építőtábori örökzöldjéhez vezette és mély átéléssel énekelte országjárásának egyik állomásán ,,A börtön ablakából” című, de a ,,Boci, boci tarka dallamának nehézségi fokával felérő dalocskát, aminek ,,se füle se farka” nem volt, a hallását pedig kinn felejtette a lóherés legelőn.
Enrico Caruso, Benjamino Gigli, de a Carreras, Pavarotti, Domingó alkotta tenor hármas is Peti után bizony szerényebbre vehetik a figurát, hiszen polihisztor Peti képletesen szólva nekik is feladta a leckét a ,,művészi” sokszínűség vonatkozásában.

Számomra a ,,katarzist” Peti ,,ragyogón süt a na-a-ap” frazírjával hozta el. A ,,bravúros”, a zenei alapnál ebben az esetben valóban tempósabban éneklő aranyhangú csalogány ritmusérzékét látva és hallva kapituláltam. Péternek méltó helye lenne bármelyik Megasztár vagy X-Faktor selejtezőjét megelőző előselejtezőben, mert amihez nyúl az rögtön ARANNYÁ változik, számomra egy ,,SZ” betűvel a nagybetűs szó elején. Hatalomra kerülve hazánk aranykészletét Peti Isten adta ,,képességeivel” az egyik napról a másikra megsokszorozhatná.
Mielőtt bárki azt mondaná, miért gúnyolódom, annak a válaszom röviden annyi, hogy nem Petit tartom hibásnak, hanem a környezetét. Nincs egyetlen ember, aki azt merné mondani, hogy Péter ne kántálj, amikor beszélsz, ne mondj verset, inkább maradj a politikai manökenkedésnél, de legfőképpen ne énekelj.
Körötte lebzsel a liberális ,,művészértelmiség” színe-java és mégis hagyják.

Ebből az következik, hogy politikai modókáját is kétféle vélemény övezi. Az egyik, hogy remek és áradjon a Tisza, a másik, hogy na, csak attól mentsen meg a Jóisten bennünket.
Ami biztos, hogy a politika két táborából az egyiknek, úgy mondanám teljes jószándékkal, hogy félrehúz a látása és a hallása.
Merem remélni, hogy nem tartozom ezek közé.

Bognár Zsolt /Parabolha/

Kérjük a segítségedet! 

Wittinghoff minden pert megnyert ellenünk és elárverezik a lakásunkat, ha nem fizetünk neki!