Szabó Lőrinc az I. világháború, a Tanácsköztársaság, a trianoni békediktátum időszakában vált felnőtté és a csupán néhány évtizedre szorítkozó költészetével hazánk modern lírájának egyik kiemelkedő alakjává.
82 évvel ezelőtt, már a II.világháború idején vetette papírra egyik kedvenc versemet, címe:
Hazám, keresztény Európa
Utálom és arcába vágom:
– Harminc év vagy kétezer óta
undorító, őrült világ ez,
ez a farizeus Európa!
Kenyér helyett az éhezőt
csitítja szóval, hittel, éggel,
s maszatos lelkiismeretét
szívnyalogató versikékkel;
harminc év vagy kétezer óta
hány eszme rothadt el szivében!
– Hazám, keresztény Európa,
mi lesz, ha majd magára döbben,
mi lesz, ha újra földre száll
a Megcsufolt és Megfeszített,
s mert jósága, szíve, imája
egyszer már mindent elveszített:
mi lesz, ha megjő pokoli
lángszórókkal, gépfegyverekkel,
vassisakos, pestishozó,
bosszúálló angyalsereggel?
Mi lesz, ha megjő Krisztus és
új országot teremt a földön,
ha elhullanak a banditák
s nem lesz több harc, se kard, se börtön,
ha mennyei tiszta szerelmét
tetté acélozza a Bárány
s újra megvált, – ó, nem a jók,
de a gonoszok vére árán,
– hazám, keresztény Európa,
túlélve időd szörnyü végét,
elbírod-e még te az Istent,
a Szeretetet és a Békét?
– – – – –
Hátborzongató olvasni, mintha a világ ismételné önmagát. A költő sorai egy jelenünktől merőben eltérő történelmi időszakban íródott, vészterhes történések és események árnyékában.
Már az első versszak, mintha mégis jelenünk Európájáról is szólna:
,,undorító, őrült világ ez,
ez a farizeus Európa!”
A közvetlen közelünkben dúló orosz-ukrán háború, az arra adott valóban farizeus európai válaszok erősítik, hogy igenis lehet ugyanabba a folyóba nemhogy egyszer, de számtalanszor belelépni. Az emberek, legalábbis egy részük semmit nem tanul a vén Európa hányattatásaiból.
A vers koroktól független segélykiáltás, féltő vágy és remény. Vajon korunkban van-e, lesz-e füle azoknak, akiknek kezében Európa nemzeteinek sorsa fekszik, hogy meghallják a költő szavát?
Én se tehetek mást, mint megismétlem ennek a páratlan mélységű fohásznak az utolsó versszakát:
,,– hazám, keresztény Európa,
túlélve időd szörnyü végét,
elbírod-e még te az Istent,
a Szeretetet és a Békét?”
Ez a szomorú jelenünk és csak reménykedhetünk, hogy:
,,…elhullanak a banditák
s nem lesz több harc, se kard, se börtön,”
Így legyen!!!
Bognár Zsolt /Parabolha/
A mindenszo.hu fennmaradásához kérjük a segítségedet! Ha teheted, támogasd munkánkat, köszönjük!
Támogasson minket!
Kártyás fizetéshez kattintson az összegre, amennyivel támogatni szeretne minket.
Egyedi összeggel szeretne támogatást küldeni? Kérem, írja be az összeget, majd nyomja meg a "Támogatom" gombot!
Átutalással szeretne támogatást küldeni?