Színésznek, drámaírónak a való életben állandóan figura-lesen kell lennie. Egy életből lopott karakter színpadi megformálásakor, avagy egy pozitív drámai – esetleg egy örök vesztes negatív hős jellemrajzának írói rögzítésekor is elengedhetetlen a tapasztalati, mindennapos élményszerzés.
Gyurcsány Ferenc karaktere ugyan megtölthetne egy második Shakespeare összest, az életben teljességgel hiteltelen figurájának hiteles színpadi eljátszása viszont garantált Kossuth-díjat, egyben kikövezett utat jelentene, akár a Nemzet Színésze cím eléréséhez is.
Kijelenthető, hogy ennyire gátlástalan, szervezetében morális ,,lélek-sejteket” elektronmikroszkópos nagyításban sem mutató pojácát még nem szült a világ. Egész eddigi létezése a kétes, kérészéletű sikereinek, de leginkább a külső szemlélői számára megvetéssel és jogos elégtétel érzéssel kísért vergődéseinek gazdag tárháza.
Legújabb, még el nem tűnt ,,szakdolgozatában” Gyurcsány felteszi a kérdést:
,,Ki a nagyobb bűnös valójában, Orbán vagy Sulyok?”
Irgalom atyja ne hagyj el!
Ferenc! Magának, aki mosolyogva ,,szúrta hátba” miniszterelnöki elődjét, aki szappanként csúszkál elévült ügye, /ügyei?/ és elévülhetetlen gazemberségei között, van képe bárkit bűnösséggel vádolni?
Facebookos kínlódásában Ön, a tőrőlmetszett VÉRKOMCSI VÉRNÁCIZZA a köztársasági elnök édesapját? Mi maga, ha szabad érdeklődnöm, önkéntes véradója az Országos Szakszolgálatnak? Nem a feltétlen párhuzam okán, de kedves felesége nagyapja az micsoda, vérgazember, vérfarkas, esetleg a rendszerváltás előtti diktatúra ,,APRÓCSKA” nullás vércsoportba tartozó Drakulája?
Azt is mondja Feri-bohóc Sulyok Tamásról, hogy:
,,Az elnöknek vége.”
Hogy kinek van VÉGE, azt igazolja majd a jövő, de hogy Gyurcsány Ferencnek önálló KEZDETE sem volt, az szinte biztos. Az ugyanis nem nevezhető kezdetnek, hogy nem a saját jogán, hanem valós vérkomcsi háttérrel és támogatással jutott csak hatalmi pozícióba, ahol is hála Istennek viszonylag gyorsan és remélhetőleg örökre megmutatta neki a magyar társadalom, hogy hazánkban nem csupán a botnak van vége, de a széllel bélelt kalandoroknak is egyszer és mindenkorra befellegzett.
A Gyurcsány kormányzással csak egyszer volt Budán kutyavásár.
Lyukat beszélhet a hasunkba, kibírjuk, de jó, ha tudja, hogy morális kegyvesztetteknek bűnbocsánat szerzése nélkül csak lefele vezet az út.
A gödör alját, ahová lavírozta magát nevezheti csúcsnak, ahogy az árnyékot is tekintheti fénynek, egy biztos, minden eddigi és jövőbeli megnyilvánulásával kizárólag csak magára, valamint gyakorta véres szájú támogatóira kalapálja jól megérdemelt politikai koporsójuk fedelének szögeit.
Így van ez jól! Köszönjük, Ferenc.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
