Egy 2/3-os felhatalmazással bíró közösség megvetését elviselni nem lehet könnyű teher. Akkor pláne nem, ha Magyar Pétert az övéi elárulása előtt voltaképpen minden, így családi öröksége, volt felesége, megtagadott barátai is elvileg szorosan, a konzervatív oldalhoz kötötték. Innen dobbantania és elhitetnie magával és újdonsült rajongóival, hogy ő tiszta lappal indul, az merő naivság, mondhatni igen téves helyzetértékelés.
Ugyanis nincs harmadik út. Kizárólag a vagy-vagy létezik.
A jobboldal támogatói, legfőképpen felesége aljas lehallgatása miatt meghúzta azt a vörös vonalat vele szemben, amit nincs az a jóérzésű konzervatív, aki átlépne azzal, hogy támogatná Magyar szárbaszökkent politikai ambícióit. Így maradt neki az ezer darabra hullott ellenfél kódorgó bárányainak és vérszagra gyűlő hiénáinak egy ólba terelése, ami csak úgy lehetséges, ha volt szellemi közegére kígyót-békát összehord. Ha nem így tenne, oda lenne iránta a lelkesedés, a hatalmat sóvárgók újraéledt reménye.
Írásom ennél fontosabb megállapítása az, hogy a fentebb részletezett okok folytán még egy vasidegzetű ember sem lenne képes szellemi sérülés, lelki degenerálódás nélkül abszolválni ezt a faramuci helyzetet. Ugyanis minden a szemünk előtt zajlik és teszem hozzá, hogy szomorú látni azt az önemésztő frusztrációs folyamatot, amit Magyar Péter önmagának teremtett, amiben is sorra adja egyértelmű jeleit saját szellemi szétesésének, amit ez a fordított damaszkuszi út – tetszik ez neki vagy sem – de megkövetel tőle.
Mi mást is eredményezhetne az a kényszer, hogy saját eddigi szocializációjával ellentétben azok között kell vigaszt és támogatókat lelnie, akikkel szemben mostanáig önmagát meghatározta, identifikálta?
Mi más lenne, mint saját kórlapjának jellegzetes tünete, hogy múltbeli eszmetársait vehemensebben kell kritizálnia, mint ahogy újdonsült barátait annak idején tette?
Üldözési mániájának nyilvánvalósága számomra a Debrecenbe tartó vonat egyik vagonjának testőrökkel való biztosítása volt részéről és beszédesek a ,,ha kell, ha nem” szerű folytonos, mögöttes tartalmat sejtető odamondogatásai a kormány több tagjának és holdudvara potentátjának.
A hab a tortán, hogy ezen a legutóbbi rendezvényén, ha kísérteteket még nem is látott, de térerő blokkolókkal flangáló, civil ruhás alakokat már kényszeresen vizionált maga elé. A készülékekről egyre több helyről megerősítetten kiderült, hogy azok csupán zártrendszerű rádiófrekvenciás adó-vevők voltak, kizárólag az arra felhatalmazott rendvédelmiseken.
Kedves Magyar Péter! Mielőtt sofőröd Nagy Ervin színész, ha nem is az ölében, de a ,,kezében” vinne fel a padlásra a Mama című vers átköltésével, hogy ott csöndes magányodban pihend ki képességeidet meghaladó vállalásodat, a saját érdekedben kérlek, add fel a ,,nép egyszerű fia” típusú, küldetéstudatos szereped ország boldogtalanító, további színrevitelét.
A te gályád, ha úgy tetszik hajód, sajnos már annak indulásakor elment. A költő szavaival szeretném üzenni neked, hogy:
,,Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!”
Attól most tekintsünk el, hogy Petőfi egy föltámadott tengerről írta költeményét, a te világod meg maximum egy zavaros és átláthatatlan pocsolya csupán.
Bognár Zsolt /Parabolha/
(Grafika: Fábos György)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
