Bognár Zsolt elküldte az ukrán frontra a teljes magyar baloldalt! Íme a részletek

A lövészárkok első sorai kiadók, tessék, csak tessék
Van az ok és van az okozat, mint ahogyan vannak az erről szőtt értelmezések egymástól eltérő narratívái. Jelenünk mégis mindennél szomorú végeredménye, mindennapjaink legtöbbször ismételt szava így hangzik:
HÁBORÚ.

Végső eszköz, a civilizált ember szavak utáni, az állati ösztönlétet választó élet-halál harca. Fordított evolúció, az őserdei fajfenntartás kegyetlen és minden emberit mellőző gladiátor viselkedése.
Nincs egyetlen olyan ország a földön, ahol annak polgárai alapból abban látnák életük értelmét és kiteljesedését, hogy háborús félként a kölcsönösen földig bombázott területeiken akár győztes, akár vesztes státuszban a nulláról kezdjék újra építeni megtizedelt közösségeik és csonkává vált családjaik életét.

Vannak viszont az országaik vezetésére felesküdött politikai és katonai potentátok, akik a vélt igazuk tudatában országaik egészét vagy mások országait teszik áldozattá, az elérendő cél amúgy nemesnek tartott gondolatában bízva.
Háború esetén mindenki veszt, még a győztes is, értelmetlen akár egy halott esetében is annak a kérdésnek a felvetése, hogy vajon megérte-e? Nem, nem érte meg és nem éri meg, hiszen mindannyiunknak csak egy élete van.

A hazánk közvetlen közelében zajló Orosz-Ukrán háborúban lényegtelen és másodlagos szempontnak kellene lenni, hogy melyik fél fotelszakértői, avagy az egyik, netán a másik oldal támogatóinak nyakkendős politikai bürokratái hősködnek hivatali szobáik melegéből, akik kikezdhetetlen meggyőződéssel segítik elő a jelenleg még csak két fél közötti konfliktus világháborúvá alakulását. Igazsága mindkét háborús félnek van, de a kiutat nem az izgága és felelőtlen kijelentések, hanem elsődlegesen a megbékélés, a kölcsönösen elfogadható kompromisszumok felkínálása jelentheti a harcoló feleknek. Azt is mondhatom, hogy vissza a tárgyalóasztalokhoz, bármi áron, nincs más opció.
A magyarországi baloldal eddigi megszólalásai csak a parazsat jelentették a tűzre. Saját, mindennél fontosabb hatalomszerzésük érdekében nem érzik, hogy a következő óvatlan pillanatban az eddig moziként nézett háború hirtelen leléphet a képernyőről és Magyarország, de akár egész Európa mindennapjainak szerves részévé válhat. Éppen ezért hazai balos szájhőseink és európai barátaik hihetetlen szervilis igazodási készségükkel ne húzkodják az orosz medve bajuszát, mert köztudott, hogy az sohasem volt játék plüss mackó.

Ha mégis oly elkötelezettek a béke helyett a bújtatott, háborús szlogenek szajkózásában, akkor vegyék le a nyakkendőiket és önkéntes felajánlásként egyenként induljanak rendet rakni a csataterek egyik, vagy másik oldalára az ott még szabad, vagy „megüresedő” helyek bármelyikét elfoglalva. Tessék, csak tessék, lövészárkok első sorai kiadók! Ne mások bőrét vigyék a vásárra, kizárólag csak a sajátjukat.
Nem engedhetjük, hogy a felelőtlen kijelentések következtében egy akár világháborúvá terebélyesedő harcban igazzá váljon az ,,egykor volt, igaz se volt” Márki-Zay Péter jövendölése és ama balos szlogenje szolgáljon iránymutatásul a puskaropogástól hangos csatamezőn, hogy „Csak felfelé”.
Egy háború halottainak lelkeire ez kétségtelenül igaz túlvilági iránymutatásként, de Magyarországot, ha lehet, akkor ne engedjük az őrület részesévé válni hazai ellenzékünk és brüsszeli barátaik jóvoltából.

Bognár Zsolt /Parabolha/

Kedves Olvasóm!

Amennyiben lehetőséged engedi , segítsd portálunk fennmaradását, mert veszélyben van a mindenszo.hu további működése.