Mottó: A politikai ellenfelek sokasága ellen az egyik leghatásosabb fegyver a saját eszközeik bevetése és alkalmazása.
Bródy János: Ha én rózsa volnék
Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyilnék,
Minden évben négyszer virágba borulnék,
Nyílnék a fiúnak nyílnék én a lánynak
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.
Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.
Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.
Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott este fényben megfürödnék,
És ha egyszer rajtam lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.
Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.
Bognár Zsolt: Ha én Magyar volnék /első változat/
Ha én Magyar volnék, sohasem hazudnék,
Életem végéig vezekelni tudnék,
Bűneim oldását kérném minden lánytól,
Akiket, mint tudjuk, megkaphatnék százszor.
Ha én Magyar volnék, nem kellene kápé,
Akárhonnan kapnám, nem mondanám: rámfér,
Nem kérdezném azt se, ki és honnan küldött,
Nem lehetnék boldog, ha a lóvé üldöz.
Ha én Magyar volnék, sohasem taposnék,
A Lölőtől állást én el nem fogadnék,
Szégyellném, ha ,,kamu” pecsét lenne rajta,
A Tisza is árad, néha meg a Lajta.
Ha én Magyar volnék, pelenkában járnék,
Nem ülnék a székre, minek neve árnyék,
És ha engem egyszer szellentésen fognak,
Alattam a föld is megnyílna s forogna.
Ha én Magyar volnék, szégyellném, hogy élek,
Haragosaimnak szemébe, hogy nézzek?
Hagynám, hogy csak csússzak, hason avagy térden,
Árulásom jussa: megvetés és szégyen.
Miután a magyar nyelv kifejezőereje páratlan és végtelen, így engedjék meg, hogy egy másik, részben eltérő átirattal is élhessek:
Ha én Magyar volnék /második változat/
Ha én Magyar volnék, sohasem hazudnék,
Gaztetteim kapcsán szégyenkezni tudnék,
Bocsánatot kérnék asszonytól és lánytól,
Kiket, ha akarnék megkaphatnék százszor.
Ha én Magyar volnék, nem kellene cash,
Majkát sem dicsérném, hogy jó énekes.
Ricsivel se mennék országutat róni,
Azt se mondanám, hogy: ,,A te hibád, Tóni!”
Ha én Magyar volnék, sohasem taposnék,
A nőknek bókolni miért is haboznék,
Tisztelném ki éltes, alázatos szívvel,
Generációjuk messze fölém ível.
Ha én Magyar volnék s ellenem már per volt,
Barnuló gatyámra szórnám én a Perwollt.
És ha engem mégis hamisságon fognak,
Bűnbánóbban nálam senki nem zokogna.
Ha én Magyar volnék, magyar lennék s éber,
Nem kellene mellém pártfogónak Weber,
Hiába is csúszok, hason avagy térden,
Hazám árulása, hogy lehetne érdem?
Bognár Zsolt /Parabolha/
Ha teheted, támogasd munkánkat, köszönjük!
Támogasson minket!
Kártyás fizetéshez kattintson az összegre, amennyivel támogatni szeretne minket.
Egyedi összeggel szeretne támogatást küldeni? Kérem, írja be az összeget, majd nyomja meg a "Támogatom" gombot!
Átutalással szeretne támogatást küldeni?