Bognár Zsolt a szomszédban dúló háborúról: csak egy éjszakára…

Volomidir Zelenszkij kijelentette:
,,Ukrajna DIPLOMÁCIAI úton kívánja visszaszerezni az oroszok által megszállt területeit.”
Orbán Viktor a háború kirobbanásának pillanatától kezdeményezi, hogy diplomáciai úton keressék a tűzszünet, mi több a felek közötti béketárgyalások mielőbbi tető alá hozását.

Egyetlen kérdés tolakszik fel bennem, hogy a diplomáciai úton történő egyezkedés felvetéséhez szükség volt-e az eddig becsült mindkét oldali, összességében 1 milliós emberáldozatra?
Többször írtam már, de megismétlem:
Jelentős atomarzenállal rendelkező országokat nem lehet a haditechnika eszközeivel legyőzni. Illetve lehet, de azt nem hívhatja majd senki győzelemnek, mert az atommal nem az egyik fél győz vagy veszít, hanem az egész emberiség veszti el a földi létezése további esélyét, hiszen az atomarzenál kölcsönös bevetése végső esetben ezt fogja eredményezni.
Lehet ezzel az állításommal vitatkozni, de nem változtat a lényegen, miszerint az orosz-ukrán háború kirobbanása előtt is a diplomáciai utat kellett volna járni és a háború minden pillanatában arra törekedni.
Közel 3 év öldöklése után eljutni a DIPLOMÁCIAI megoldás kereséséhez oktalan időpocsékolásnak tűnik és megkésett pótcselekvésnek.

Emlékezzünk arra, hogy szinte pontosan EZREDIK napja minden egyes napon átlagolva1000 ember adta életét. Egynek se kellett volna, ha a felek időben felmérik és itt nem pusztán a papíron egymással harcoló két félre gondolok, hanem leginkább a KELETET és a NYUGATOT képviselő világ egymással kakaskodó hatalmasaira.
A bűnük közös, bocsánat nincs, mert 1 millió ember halálára nincs és nem is lehet bocsánat.

Gyóni Géza: Csak egy éjszakára című versénél semmi nem fejezi ki jobban egy háború értelmetlen poklát. Ébredj VILÁG!
Az írott remekművön túl, javaslom meghallgatni a verset Gáti Oszkár ihletett tolmácsolásában is a youtube-on!

Gyóni Géza: Csak egy éjszakára

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Ugy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, –
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy éjszakára:
Vakitó csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.

Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!

Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
– Csak egy éjszakára küldjétek el őket.

Bognár Zsolt /Parabolha/

Kérjük a segítségedet! 

Wittinghoff minden pert megnyert ellenünk és elárverezik a lakásunkat, ha nem fizetünk neki!