„Miért nem lehet emelt fővel távozni? Az első gondolatom ez volt, amikor szombaton András atya ismét a nyilvánosságra lépett. Már rég hallottunk felőle, ezért a tőle megszokott módon berobbant a hírekbe, és a hozzá közel álló plattformok: Index, Telex, 444, HVG, Szemlélek és a Magyar Kurír azonnal le is csapott az áldozat visszaemlékezéseire, hiszen megtudtuk, hogy őt is abúzus érte, és hát persze, hogy egy paptól.
Ez a téma úgy kellett a liberális mainstream-nek, mint egy falat kenyér. Jó lehetőség arra, hogy eltereljék a figyelmet Krúdy Gyula Általános Iskola LMBTQ-aktivista munkatársának beismerő videójáról. Napok óta csámcsognak András atya történetén. Az atya ismét kilépett a fényre, óriási elismeréseket kapott azoktól, akik egy kanál vízben megfojtanák az Egyházat, még Perintfalvi Rita »nagyasszony« is gratulált neki, sőt felajánlotta »szakmai« segítségét a trauma feldolgozásában.
Az egész itt kezd nevetséges, és egyúttal felháborító lenni. Több év teológiai tanulmányok, szemináriumban töltött idő, lelkivezetővel történő rendszeres találkozások és papként a szolgálatban eltöltött idő is kevés volt ahhoz, hogy az őt ért sérelmekre gyógyírt keressen? Miért nem sikerült? Talán azért mert akkor nem volt aktuális a kérdés? Vagy olyan mélyre elásta, hogy éppen a betegszabadsága után, a világi életre lépésének nagy döntésével került a felszínre? Csak nem áldozatkutatásba, őket segítő munkára szeretne vállalkozni, ehhez pedig szükséges a saját érintettségének fitogtatása? A kérdésre csak ő tud válaszolni, de nem értem, hogy miért volt erre most ismét szükség. A Szemlélek oldalon hozott cikke után, ma a Telex állt elő egy hosszú interjúval, melyben még azért bele rúgott azokba, akik hivatásukat megélve szeretnének dolgozni a lelkekért, a rájuk bízott hívekért. A riportban vagy önleleplezést követett el, vagy a hallgatóságban minden áron fel akarja kelteni a gyanút, hogy aki maga köré gyűjti a fiatalokat, állandóan programokra viszi őket, sőt még a plébániára is beengedi a fiatalokat már gyanús!”
