Kitört az uborkaszezon nagy nyári vihara. Dörög a liberális mennybolt, villámok cikáznak, mert az egyik liberós hírportál szétkürtölte, hogy a kormány úgymond be kívánja tiltani a társadalmi nemek tudományát oktató szakokat. És erre 24 óra gondolkodási időt adnának az érintett egyetemeknek, ami, mármint a rövid határidő biztos, hogy nem igaz, de ez egy másik kérdés.
Fotó: ShutterStock.com (illusztráció)
Mert nem ez a lényeg. Hanem az, amit e kérdésre tavaly tavasszal Rétvári Bence, az EMMI államtitkára mondott:
„Az egyetemi szakoknak tudományos alapokra kell támaszkodniuk. A gender – a marxizmus-leninizmushoz hasonlóan – inkább nevezhető ideológiának, mint tudománynak, így kétséges, eléri-e az egyetemi oktatási szintet. A szak tartalma szemben áll mindazzal, amit a kormány értékvilága az emberről vall.”
És tényleg. Volt valaha a foxi-maxinak becézett pártegyetem, ahol a kommunista kádereknek az adott korszak ideológiáját tanították, a marxizmust-leninizmust, amiből semmi nem maradt fenn a rendszerváltást követően, mivel tudományos értéke nem volt.
Ezzel szemben a társadalom- és történettudományok széles spektrumában bőven van hely a társadalmi jelenségek és anomáliák, például a homoszexualitás, az alkoholizmus, a családon belüli és azon kívüli erőszak, a sarlatánság, a szektarianizmus, a konkrét vagy verbális lincselés, az önbíráskodás és egyéb civilizációs zavarok elemzésére.
Ezeket valóban érdemes vizsgálni, sőt elemezni, mert egy adott korszakban túlzott elszaporodásuk kulturális válságot okozhat. Éppen ezért arra egyetemi szakot alapítani, hogy bebizonyítsák, természetes, jogos és méltányolandó egyes emberek azon törekvése, hogy mentális vagy szexuális zavarukat normálisnak, sőt tisztelendőnek fogadtassák el, több mint hiba, bűn. Ez az út ugyanis morális káoszhoz és végül összeomláshoz vezet. Pontosan úgy, ahogy a kommunista egyeduralomban történt.
A történelemből lehet és kell is tanulni. A gendertudomány ugyanaz, mint a foxi-maxi.
(Bencsik András, demokrata.hu)