„Kisfiam, hülyének lenni a legkönnyebb!” – hangzott el gyakorta nagypapám szájából az örök igazság, amit aztán apám is tovább vitt s orrom alá dörgölt minden alkalommal, amikor lustaságomat valamely képesség hiányával próbáltam leplezni, mondjuk „azért nem csinálok szódát, mert nem tudom, hogy kell”.
Később aztán én vittem tovább a családi hagyományt a saját fiaim felé fordítva fegyverként ezt az igazságot, de most, idősödve kell rádöbbennem, tévedésben éltünk idáig. Nem, hülyének lenni nem könnyű. Olyan hülyének lenni pedig, mint Karácsony Gergely főpolgármester úr, embert próbálóan nehéz. A főpolgármester úr alapvetően lusta, ezt tőle magától tudjuk. Ez eddig rendben van, persze más kérdés, hogy aki annyira lusta, mint ő, miért akar politikus lenni. Feltehetőleg azért, mert azt hiszi, ha nem ért semmihez, akkor politikusnak még jó lesz. (Mégiscsak jobb, mint autót fényezni, copyright by Gy. F.) Igen ám, de a főpolgármester úr ideggyenge is meg törékeny lelkületű, olyan mimózaféle alkat, akinek nem való az ilyesféle adok-kapok meg iszapbirkózás, az urban legend szerint azért is lépett vissza a miniszterelnökjelölt-jelöltségtől, mert az utolsó napokban már nem bírta a nyomást, annak is leginkább azt a részét, hogy mindenféle kiderül róla. (Minden szükséges képesítés és papír és nyelvvizsga nélkül alkalmazták az egyetemen, ezt amúgy csalásnak hívják stb.) Adott tehát Karácsony Gergely, aki lusta, ideggyenge és lelkileg instabil, mégis politikai pályára álmodja magát, ám az utolsó pillanatban meghátrál a nagy álom kapujában, mert nehezen viseli, hogy naponta rápirítanak valamiért. Gondolná az ember, mindezek után Karácsony Gergely képességtelen és ideggyenge főpolgármester úr óvatos duhaj lesz, s ha bajt szimatol, megfelelően és óvatosan reagál, legalább ennyi rutint felszedett magára az évek során. De nem. Ugyanis mindezen tulajdonságai mellett még menthetetlenül és kétségbeejtően ostoba is. Ez abból is látszik, hogy amikor kijött az első hír a Városháza tervezett eladásáról, azonnal teljes és heves tagadásba kezdett, fake newst emlegetett, miegymás. Holott…
Majd sorra jöttek ki a további hírek, információk, bizonyítékok, hangfelvételek, amelyek mind bizonyították, a főpolgármester úrék bizony erőteljesen gondolkodnak (gondolkodtak) a Városháza eladásán, ami amúgy teljesen természetes és nyilvánvaló ezeknél, nem véletlen, hogy Horn Gábor, kissé sértett szadeszos megmondóember, aki már Gy. F. elkövetőnek is megmondta annak idején a tutit, miszerint „nem azt mondták, Feri, hanem azt, hogy menj a pics…ba!”, szóval ez a Horn nevű szakáll ismét nyilvánvalóvá tette az igazságot Karácsony tagadásfázisának kellős közepén: „[…] csak azt nem értem, hogy miért nem akarja eladni a borzalmas állapotban lévő és brutális méretű épületet, ami ráadásul egy kicsit sem felel meg egy modern és nyitott önkormányzat feladatainak. Nem beszarni állandóan, hanem időnként talán lépni is.”
Egy Karácsony Gergelynél csak egy egészen kicsit kevésbé ostoba ember legkésőbb ekkor gyanút fogott volna. Nem így ő! Ő ment tovább a járhatatlan úton, avagy plasztikusabb képet használva, rohant tovább nagyra tátott szájjal a csalitosban. És ím, meg is érkezett ott egy tisztásra, ahová az a tábla van kitéve, miszerint „A Fővárosi Vagyonkezelő által készített döntés-előkészítő tanulmány számba vette a Városháza ingatlanának lehetséges rövid távú, középtávú és hosszú távú fejlesztési lehetőségeit, azok hozzávetőleges bevételeinek és költségeinek becslésével. Ahhoz, hogy ezek a hozzávetőleges becslések rendelkezésre álljanak, értelemszerűen piaci konzultációkat is folytatni kellett […].” Ugye, milyen másként hangzik? Arról nem is beszélve, hogy ki tudja, mennyi hangfelvétel van még arctalan barátunknál.
(Bayer Zsolt, magyarnemzet.hu)
Add tovább!
