„Néha mosolygok, mintha megütöttem volna a milliós főnyereményt, aztán meg órákon keresztül olyan vagyok, mint aki sz…rt sz*pogat.” Bohumil Hrabal halhatatlan sorai ezek, s mintha Karácsony Gergőről írta volna. Bár kétségtelen tény, mostanában Karácsony akkor is olyan, mint aki sz…rt sz*pogat, amikor történetesen mosolyog. Vagy megpróbál mosolyogni. Erre pedig meg is van minden oka. Jó sok hangfelvétel bizonyítja, hogy valami nagyon nincs rendben az általa irányított Városháza körül, s bármit is hazudott eddig, mindig jött egy újabb hangfelvétel, mely romba döntötte az aktuális hazugságát. Nem jó az ilyesmi. Olyan lesz tőle az ember, mint aki sz…rt sz*pogat.
Aztán minden újabb hazugság után, s minden újabb lebukás után előkerült a szintúgy halhatatlan mondat, amely nem Hrabalé, hanem ezeké az ócska kis gazembereké. Így szól: „Nincs ügy”… Hát persze, hogy nincs. Soha nincs. Ezeknek még Őszöd sem volt ügy. Hanem „igazságbeszéd”. Aztán most itt ez a Kerpel-Fronius, Karácsony helyettese, a vice-főpolgármester, aki bement az ATV-be, és azt mondta, hogy „ööööö”. Azok a lovagok, akik azt mondják, hogy „ni”, a Gyalog galoppban vannak, bár kétségtelen, hogy néha változtatnak, és azt mondják, „ekieki, ekieki, vapang” – jó kis szó, mi? A Városháza lovagjai ellenben hűségesen kitartanak amellett, hogy „ööööö”.
– Ki rendelte meg a Városháza eladásáról szóló tanulmányt?
– Öööööö… A főpolgármester…
– Ki volt az anyag előterjesztője?
– Ööööö… Azt hiszem, én…
– De milyen érdekes! Nem emlékszik rá?
– Ööööö… De…
Akinek ennyi „ööööö”-t kell mondania, feltétlenül olyanná válik, mint aki sz…rt sz*pogat. „Ami egy jó katolikusnak Róma, ami egy jó kommunistának Moszkva, az egy jó serivónak Pilsen” – vallotta Hrabal. Nos, e honi komcsik és libsik (és egyszerű, szimpla, mindenféle izmustól mentes kétkezi gazemberek) végső menedéke, zarándokhelye és fellegvára az „öööööö”. A hazugság öble, öle, ölebe. Ezek onnan indulnak s oda térnek vissza, sajkájuk rongyos vitorlája elsárgult alsógatyából van, s a semmi felől fújó szél dagasztja. S olykor, frissítő főnként a bolond lyukból is megérkezik a szelük. Aki ennyi „öööö”-t kénytelen mondani szánalmas élete során, az előbb-utóbb, de inkább előbb tökéletesen elhülyül, s már kizárólag vagdalkozni képes.
Ha reggeltől estig hazudozol és hárítasz és mellébeszélsz és nem csinálsz amúgy semmit („[…] és közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit! Nem tudtok mondani az elmúlt négy évből olyan jelentős kormányzati intézkedést, amelyre büszkék lehetünk azon túl, hogy a sz…rból visszahoztuk a kormányzást a végén. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?”), akkor paranoiás leszel. És indokolatlanul és megmagyarázhatatlanul belerondítasz bárki és bármi becsületébe, mint most Karácsony a rendőrség becsületébe. Aztán helyretesznek, mint jó tanár a hülye gyereket: „a rendőrség mindenki által ellenőrizhetően, 1991 óta pártbefolyástól mentesen, kizárólag a tevékenységére vonatkozó jogszabályok maradéktalan betartásával végzi munkáját. Senkinek – politikusnak, értelmiséginek, kétkezi munkásnak – nincs joga arra, hogy kétségbe vonja a meghirdetett elv maradéktalan gyakorlati megvalósulását. Senkinek nem lehet célja annak megváltoztatása sem.” Erről van szó. És továbbra is érdemes figyelni Karácsony fejét. S még inkább érdemes Hrabalt olvasni: „A humor égszínkék celofánjába be lehet csomagolni a napi gondok elnyűtt és véres alkatrészeit.” Ha ezt tudnák az „ööööö” farizeusai, nem lennének állandóan olyanok, mint aki sz…rt szo*pogat…
(Bayer Zsolt, magyarnemzet.hu)
Add tovább!
