HADHÁZY ÖNAZONOSSÁGA
Hadházy Ákost megkereste valami külföldi média, mondjon már valami rosszat Magyarországról és a kormányról, és a hatéves kora óta bekapcsolt felvevővel a zsebében élő Hadházy örömmel tett eleget a megbízatásnak, és végre mondott valami önazonosat, valami igazit.
Azt mondta Hadházy, hogy az Országház túl szép… eh, mit próbálom én visszaadni ennek a büdös zokninak a szavait, itt vannak a maguk valójában:
„Az az elméletem, hogy ez az épület részben felelős a magyar helyzetért. Ez túl szép, túl elegáns, a kollégák bejönnek, és azt gondolják, hogy ők fontos emberek. Ez vezet ahhoz, hogy nincs többé önkontrolljuk. Ez az épület tulajdonképpen csak egy múzeum, csak egy színház. Ezért nem túl fontos, hogy az ellenzék itt mit mond.”
Ez egyszerűen tökéletes. Egyszersmind felveti azt a problémát, hová is kellene elhelyezni Hadházyt, hogy rendkívül fontos mondanivalója megfelelő környezetbe kerüljön?
Megítélésem szerint ez a tökéletes megoldás:
Haladéktalanul fel kell építeni Hadházynak egy saját, egyszemélyes parlamentet. Majdnem mindegy, hogy hol, csak messze legyen. Messze, elhanyagolt kert végében, az udvari budi és a gyesznóól közötti kis csalitosban, ahol szőrös disznóparéj lengedez és nyújt enyhet a forróságban, télvíz idején pedig keményre fagyott disznószarral lehet gurigázni, ami Hadházy életének legfontosabb egyszersmind legértelmesebb elfoglaltsága leend. Oda kell felhúzni egy csinos kis parlamentet a Hadházynak, gyalulatlan deszkából, bévül görényszőrrel borítva a szigetelés végett, egy kicsike polccal a mosatlan, lyukas zokniknak, egy másikkal pedig a hangfelvételeknek.
Ezen a helyen lesz Hadházy végre önazonos, itt kerül végre abba a környezetbe, amely méltón fejezi ki Hadházy belső világát, lelkének apró kis rezdüléseit, és ide majd eljárhat hozzá egyeztetni a Szabó Tímea is.
Mert tényleg: miért is kéne ennek a kettőnek (és még hánynak!) abban a túl szép Országházban üldögélnie?
(Bayer Zsolt, badog.blogstar.hu)