A nagyhét első napján leégett a Notre-Dame. Ha száz – Isten adja, 856! – év múlva lesz még Európa, s lesznek még emberek, ez a mondat nagyjából így lesz benne a történelemkönyvekben. Mert ha száz vagy 856 év múlva lesznek még emberek és lesz Európa, az azt fogja jelenteni, hogy visszataláltunk Istenhez.
S ha így lesz, akkor az is benne lesz a történelemkönyvekben, hogy az európai kultúra addig tart, ameddig vannak gótikus katedrálisok. A nagyhét első napján leégett a Notre-Dame. A nagyhét első napján lángokban állt az európai kereszténység, a gótika egyik legnagyobb alkotása; a párizsi lakosok és a turisták pedig kitódultak az utcára, és okostelefonjaikkal rögzítették a lángokat. Rögzítik, ahogy hamuvá ég a világuk, hamuvá ég az európai kultúra, Victor Hugo és még sok-sok minden, amiről azt gondoltuk, örökkévaló.
Lángolt a Notre-Dame, és a lakosok kitódultak az utcára, imádkoztak és énekeltek. Ez is hír volt. Az egyetlen jó hír az iszonyatban. Talán nem veszett el még minden. Lángolt a Notre-Dame, és az emberek zokogtak és imádkoztak. Igen, zuhanó repülőn feltűnően kevés az ateista…
A nagyhét első napján leégett a Notre-Dame. Majd megtudjuk, miért égett le. Vagy nem tudjuk meg soha. Amit most tudunk, az mindössze annyi, hogy magyar idő szerint 17 óra 50 perc körül csaptak fel a lángok, két óra elteltével még meg sem kezdődött az oltás, de 20 óra után nem sokkal már megjelenik az első közlemény, amely szerint „a tüzet véletlen baleset okozta, nem szándékos gyújtogatás”.
Az ilyesmit minden más esetben az oltás után hosszú, szakértői vizsgálatokat követően szokták bejelenteni. Most éppen csak sikerült az első tűzoltót felküldeni valahogy egy daru kosarában, hogy egy fecskendőből vízsugarat irányítson a lángoló európai kultúrára, de azt már közölték, hogy nem volt gyújtogatás. Ebből akár azt is gondolhattuk, hogy érdemes gyanakodnunk.
De ez most szinte mindegy. Szinte mindegy, miért is égett le nagyhét első napján a Notre-Dame. Most annyit kell eszünkbe vésni, hogy leégett. S hogy ezelőtt egyszer már szinte teljesen megsemmisült. Igen, a nagy francia forradalom idején, mikor máskor?
Akkor, amikor mindaz elkezdődött, ami Európa és az európai kultúra mai pusztulásához, romlásához, leépüléséhez, identitásvesztéséhez, rémséges elpuhulásához, elöregasszonyosodásához és visszakamaszosodásához vezetett. Igen, akkor is el kellett majdnem teljesen pusztulnia, és most is el kellett majdnem teljesen pusztulnia.
Nem kell sem hívőnek, sem kereszténynek, sem konzervatívnak lenni ahhoz, hogy meglássuk ebben a mélységes mély szimbolikát. Olyan mélységes mély a Notre-Dame pusztulásának szimbolikája, mint a múltnak kútja. S persze a bigott, az engesztelhetetlen ateisták és a legelviselhetetlenebb liberálisok (a francia forradalom idején a Veszettek) is megtalálhatják mindebben a maguk szimbolikáját. Mondjuk egy hírt 2017-ből: „Össze fog dőlni a Notre-Dame, de nincs pénz a felújításra.”
Hát persze hogy nincs! A tulajdonos francia állam évi kétmillió(!) eurót adott a „karbantartásra”. És biztos, hogy a liberálisok, a veszettek sokallották, és elmondták, miért áldoz az állam egy fillért is egy egyházi intézményre. Kell a pénz másra, például a mások integrálására.
Most pedig majd farizeus képpel szörnyülködnek kicsit.
És az sem számít már. Csak az számít, hogy a nagyhét első napján leégett a Notre-Dame. Az számít, hogy az orosz ortodox egyház külügyi referense volt az egyetlen, aki képes volt valami fontosat, valami érvényeset mondani az iszonyat kapcsán. Ezt mondta: „Ez a tragédia olyan intő jel, amit még felfogni sem tudunk, és közel kell hoznia egymáshoz az összes keresztényt.”
Összes. Keresztényt. Így. És még csak most jön nagypéntek. Miasszonyunk segíts, hogy legyen feltámadás!
(Bayer Zsolt, magyarnemzet.hu)