Ő1G VERSEK
A „ROHANUNK A FORRADALOMBA” CIKLUSBÓL
I.
Seggeknek végén
Még bőgnek az úton az újdonsült barátok,
Még hörög a Bence a tévé előtt,
De hányok nyomottan egy régi csirágot,
Ági már térdén hordja a keszkenőt.
Még ifjú falamon az Ági alakú nyál
S Ákos szétkenődik a kövön, mint a szar,
De a Varjúban már elakad a szál,
S a Hadházy nyoma is csak Márki-Zay.
…Elbang a virág, elborbélylik az élet…
S Ildikó készít egy kurva erős képet.
Péter, Bence, Ági, feküdjetek ide!
Ki most fejedet lépcső elé tevéd le,
Holnap beléomolsz-e Jakab ölébe?
Oh mondd: ha előbb Vonakodok el, Dettire
Könnyezve ürítesz egy fél kevertet?
S ha rádmászik majdan a Vadai bőgve,
Elhagyod végre az épületet?
Ha eldobod egykor a Gréczyt s az Ákost,
Fehér sapidat a tévé elé akaszd,
Majd az ágikák felhúzzák zokninak,
S az éj közepén megszagosodik a vigasz.
S Tordaival feltörlik Ákost, aki márkizay,
S csúszkál Varjú szívrohamán a pimasz.
S beolvassák végre a közleményt – egymásnak,
S ettől köztük egy kicsike orgazmus repdes,
Aztán villanyoltás. Az idegosztály holnapig csendes.
(badog.blogstar.hu)