Mindennapos tapasztalat mindannyiunknál, hogy az ellenzéki oldal meg van győződve: a kormány maradását csak megtévesztett, a „propagandának” bedőlő választók támogatják. Nos, ez nem egyszerűen csúsztatás vagy tudatos félremagyarázás, hanem az ellenzékiek önámítása. Amíg ezt nem értik meg, nem fognak tudni valódi válaszokat, programot és jövőképet adni, röviden: politikát alkotni. Amíg magukat csapják be, nincs lehetőségük a valódi szembenézésre és megújulásra.
Nem vesznek róla tudomást, hogy félmillióval többen kaptak munkát az elmúlt években (a közmunkásokon felül) még a válság előtti évekhez képest is. Ők nem a megtévesztettek, inkább a saját tapasztalatuknak hisznek, semmint az ellenzéki médiának. Hasonlóan tömegeket jelentenek azok, akiknek emelkedett a bére, segítséget kaptak a jelzáloghitel törlesztéséhez, és sikerült felszínen maradniuk a gazdasági válság legnehezebb éveiben is.
Nem vesznek róla tudomást, hogy egy bérből és fizetésből élő munkavállalónak nagyon sokat jelent, hogy már nem az ő könnyen behajtható személyi jövedelemadójából akarja a kormány finanszírozni a fél országot, hanem a fogyasztási adók eredményes behajtásával a korábbi ügyeskedők is részt vesznek a közterhekből.
Nem gondolnak rá, hogy a migránskérdés nem üres riogatást jelent az emberek többsége számára, hanem azt üzeni: az ország miniszterelnöke a következő generáció Magyarországára is felelősséggel gondol, nem csak a holnapra.
Nem feltételezik, hogy a gazdaság állapota iránt érdeklődő választók nemcsak a politikai kommentárokból tájékozódnak, hanem az adatokat értékelik. Azokat az adatokat, amelyek azt mutatják, hogy a költségvetés egyensúlyban van, az ország külső adóssága folyamatosan csökken, az export és a termelés növekszik.
Elhitetik magukkal, hogy nem igazán fontos az a családtámogatási rendszer, amely azt üzeni mindenkinek: a gyermekvállalás és felelős gyermeknevelés nem csak egyéni „szociális probléma”, hanem elismerésre méltó és a társadalom által is támogatandó döntés.
Nem értik meg azokat az embereket, akik képesek az ellenzéki médiában olvasottakkal szemben saját tapasztalataiknak hinni, és azt mondani: ha nincs is minden rendben, végre jó irányba haladnak az ország dolgai. Ez az, amivel ha nem néznek szembe az ellenzéki oldalon, legfeljebb csak hirtelen felindulásból elkövetett voksokat kaphatnak, de nem lesznek képesek valós támogatottságot szerezni.
(888.hu, Péter)