Kabaréba, de jobbik fajtájúba – tehát nem a gatyaletolós/szellentősbe – illő jelenet zajlott le a hétfőn magyar közéletben. Tudják, az típusú, amikor a világot jelentő deszkákon játszó színészek és színésznők egy félreértett szó, vagy egy rosszul értelmezett mondat miatt keverednek legalább két felvonásnyi kalamajkába. Kínosabbnál kínosabb helyzetekbe bonyolódnak, egyre kellemetlenebbül vergődnek, míg végül a szekunder szégyentől már a nézők is kényelmetlenül kezdenek feszengeni a székeikben. Ezeket a darabokat sorolják a tévedések vígjátéka típusú művek közé.
Na de, hogy a lényegre térjek: történt, hogy a parlamentben azonnali kérdést tettek fel Kásler Miklós miniszternek. Aki mellesleg orvosprofesszor, és sok egyéb mellett például azzal is szokták támadni, hogy tud latinul. A magyart is csak törve beszélő bunkók szemében ez szinte már megbocsáthatatlan bűn. A Jobbikos kérdés elhangzása után a miniszter válaszában Hippoi Ágostonra hivatkozott – többen egyébként már itt ijedten rezzentek össze, kiről is lehet szó –, de a többség, legalábbis az ellenzék és a Jobbik soraiban Ipolyi Ágostont hallott.
Az Ipolyi Ágostont tartalmazó miniszteri válaszról szóló Index-cikk meg is született, amit aztán sok másik, szélsőségesen művelt újságírókat foglalkoztató szerkesztőség át is vett. Tudják, olyan műhelyek ezek, ahol a Fidesz győzelmét az iskolázatlan és szegény embereknek tulajdonították. Ahol ugyanezeket a szavazókat, butázták, műveletlenezték, valamint funkcionális analfabétázták.
Tehát: megírta a magyarokat mucsaizó indexes, hogy „Ipolyi Ágoston”, a főszerkesztője meg gond nélkül engedte élesíteni, megjelenni a cikket. Valószínűleg el lehetett foglalva egy másik anyaggal, ami arról szólt, hogy brit tudósok egy kutatás során ebben az évben immáron tizedszerre is arra jutottak, hogy a jobboldali szavazók jóval alacsonyabb IQ-val rendelkeznek, mint a baloldaliak. Vagy valami hasonlóval. A címeket, az őrjöngést, meg a viccesnek szánt gúnyolódáscunamit inkább nem is idézem. Csak a szokásos történt. Hozták a kötelező formájukat.
Szerény, funkcionális analfabéta, mucsai véleményem szerint viszont Ipolyi Ágostonnak érteni Hippoi Ágostont nagyjából olyan, mintha valaki Harisnyás Tóth Illésnek hallaná Arisztotelész urat. Megesik egyébként az ilyesmi. Mondjuk az esetek túlnyomó többségében azok a bizonyos valakik olyanok, akik még a büdös életben nem hallottak a görög filozófusról. Így történt Ipolyi Ágostonnal is, akit mi legalábbis – lehet, hogy tévedünk – Hippoi Szent Ágostonként, Hippoi Ágostonként ismerünk. Van, amit nem lehet megmagyarázni, aki ugyanis ezeket a filozófusokat nem olvasta, azzal lehet, csak épp nem érdemes vitatkozni.
És ha már itt tartunk! Eszembe jutott erről egy klasszikus kabarétréfa, amelyet még Kabos Gyula zseniális filmjében a Hyppolit a lakájban láthattunk.
– Tóbiás: Hippodrom.
– Férj: Micsoda?
– Tóbiás: Hippodrom.
– Férj: ???
– Tóbiás: Kint van egy úr, és azt mondta, hogy csak annyit mondjak: hippodrom.
– Férj: De mi a neve?
– Tóbiás: Azt nem tudom, csak annyit mondott, hippodrom.
– Feleség: Talán Hyppolit…?
– Tóbiás: Hát így is lehet mondani, csak akkor nincs semmi értelme.
Az 1931-ben bemutatott magyar filmvígjáték, amelyet Székely István rendezett, a tömegeknek szólt. Azt azért viszont kevesen gondolták volna akkor még, hogy ilyen lesz a színvonal az ország házában és a független-objektív sajtóban.
(magyaridok.hu, Apáti Bence)