Már a szörfözés is rasszizmus!
Nem csitul az őrület Amerikában, sőt George Floyd rendőri intézkedés közben bekövetkezett sajnálatos halála miatt egyre fokozódik a téboly. Olyan már ez az egész, mintha moziban ülnénk, és hirtelen megelevenednének a legutóbbi Joker című filmben látott apokaliptikus jelenetek. Sőt még olyanabb.
Azt nagyjából egy hónapja tudhattuk meg, hogy sok egyéb mellett már a komolyzene is rasszista, hiszen csupa fehér bőrű ember műveli szintén fehér emberek szórakoztatására. Erről azért érdemes lenne azt a rengeteg kiváló ázsiai származású muzsikust és karmestert is megkérdezni, akik tehetségüknek és szorgalmuknak köszönhetően világhírre tettek szert, mert szinte biztosan különvéleményt fogalmaznának meg a kérdéses ügyben. Elég csak a legismertebb japán karmesterre, Kobajasi Kenicsiróra gondolni, de aki egy egészen picit is követi a komoly, a klasszikus zenekarok munkásságát, illetve etnikai összetételét, az pontosan tudja, hogy Ázsia csak úgy ontja magából a tehetségesebbnél tehetségesebb és technikásabbnál technikásabb zenészeket.
Meg a balettművészeket is, akik szintén egy végtelenül fajgyűlölő és a fehérek előjogaira épülő rettenetes művészeti ág képviselői, ráadásul a sokszor ázsiai származású táncosok nagy és drága épületekben pörögnek és forognak, no meg a balettelőadásokat is borsos jegyárak fejében lehet csak megtekinteni, ami szintén elfogadhatatlan az újkommunista osztályharcosoknak. Ennek a sikerességnek sok egyéb mellett az az egyik legfontosabb oka, hogy a japánok és a koreaiak kultúrájában nagyon fontos szerepet játszik a tökéletességre törekvés; amikor valaki mesterévé akar válni annak, amit csinál.
Az pedig már megint nagyon messzire vezetne, háborgó, veszélyes, fasiszta hullámokat vető vizekre – épp ezért inkább bele sem megyek –, hogy miért van az, hogy egyes etnikumhoz tartozó emberek mi miatt bizonyulnak szorgalmasabbnak és tehetségesebbnek más származású embertársaiknál. Tehát hogy mi okból hajlamosabbak elmenni dolgozni, illetve miért kevesebb köztük a szervezett vagy szervezetlen bűnözői csoportok közé vágyakozó gengszter.
Ami viszont egy új szintre repítette a mindenhol rasszizmust hallucináló áldozati politikából élő liberálisok eddig sem túl alacsony polcon büszkélkedő hülyeségét, az egy egészen friss hír volt.
Történt, hogy a San Franciscó-i SF Weekly kijött egy olyan cikkel, amelyben azt próbálták bebizonyítani, hogy már a szörfözés is rasszista. És itt nem is álltak meg, de még csak nem is lassítottak. Pedig ez a felfedezés már önmagában olyan nagyszerű dolog, ami után a mindenhol fasisztákat, rasszistákat és feketéket életvitelszerűen meg rendszerszinten diszkrimináló nácikat látó liberálisok akár meg is torpanhatnának egy röpke pillanatra, büszkén körülnézhetnének és picit kifújhatnák magukat az újabb fényes győzelmük után.
Az amerikai antifasiszták viszont inkább vettek egy nagy levegőt, és egy még nagyobb lendületet, majd továbblökték magukat a hülyeségrolleren, és azt is megfejtették, hogy a szabadidős vízi sport szerintük nemcsak a rendszerszintű rasszizmus zászlóshajója, helyesebben szörfdeszkája, de még nőgyűlölő és homofób tevékenység is. Mégpedig azért, mert a sport elsősorban a heteroszexuális fehér férfiakat vonzza. Legalábbis a statisztikai adatokat figyelembe véve.
Itt jegyezném meg, hogy a liberálisok csak egyes esetekben szokták ezeket a bizonyos statisztikai adatokat figyelembe venni, hiszen tudvalevő, hogy a statisztika és az igazság roppant mód rasszista találmány. Mert lehet, hogy a fehér férfiakat a szörfözés vonzza, de az afroamerikaiakat meg a kábítószer-kereskedelemhez és a prostitúció elősegítéséhez kapcsolódó izgalmas és jelentős profittal kecsegtető kalandok. Mármint a nagy számok törvénye, tehát a statisztikai adatok alapján.
De vissza a cikkhez, amelyben megszólalt Kyla Langen, a San Franciscó-i Queer Surf társalapítója is, aki szerint a szörfösöknél a hullámokra való várakozás valójában a gyarmati rendszer nyúlványa. Ő úgy gondolja, hogy erős férfienergia lengi be olyankor a szörfösöket, amikor deszkáikon arra várnak, hogy elkapják és uralják a hullámokat. Elkapják. Uralják. Borzalmas, a legsötétebb vészkorszakot és a rabszolgatartó időket idéző kifejezések!
Az Amerikában zajló, a fehérgyűlöletre épülő lázadást felületesen követők nyilván tét nélküli viccelődésnek fogják gondolni következő kijelentésemet, de a legkevésbé sem lennék meglepve, ha heteken belül jelentkezne egy újabb futóbolond idióta, aki az elnyomott, elkapott és szolgasorba kényszerített – uralt – hullámok jogaiért fogja felemelni a szavát, hogy később tömegek követeljék a szörfözés betiltását, de legalábbis hullámlovagló kvótafeketék alkalmazását.
Egyre kevésbé vicces már ez az egész.
(Apáti Bence, magyarnemzet.hu)
