Volner János és sok másik jobbikos politikus döntött úgy az elmúlt napokban, hogy a Simicska Lajos Veszprémben található ingatlanában rejtegetett bűzlő fekáliát először ügyesen kicsempészi, majd a jelenlegi vezetők nyakába borítja. Soroshoz köthető emberek, CEU-alapítók, rektorhelyettesek és Simicska úr milliói kerültek a párt közvetlen közelébe. A nyakukba borított fekáliára a Jobbik vezetői szinte mind ugyanúgy reagáltak. Először sokkot kaptak, majd gyenge idegállapotba kerültek, végül mindegyikből előtört az előrehaladott stádiumban lévő Tourette-szindróma.
Z. Kárpát Dánielből például akkor, miután szembesítették saját mondataival: „Ha azt a látszatot fent akarjuk tartani, hogy itt nincs pártszakadás, és igazából itt nem mi vagyunk reagálási kényszerben, akkor nagyon csínján kell ezekkel bánni. A legjobb lenne talán, ha egy összefoglaló cikk készülne a Gergőnek a nyomvonalán. […] Ha elfogadtok egy tanácsot, én nem a Zsúrpubit javasolnám, hiszen a Zsúrpubi.hu az annyira leekézte magát, az összes ilyen támadó jellegű cuccunk ott jelent meg az utóbbi hetekben-hónapokban.”
Z. Kárpát annyira összezavarodott, hogy első ijedtségében előtört belőle az eleddig ügyesen rejtegetett őszinteség, azt találta mondani, hogy Földi-Kovács Andrea az egyik legtehetségesebb és legfelkészültebb riporter, majd a meglepően őszinte mondatok után hirtelen kataton állapotba került, és szemüvegét kényszeresen igazgatva, zavartan csak annyit volt képes ismételgetni, hogy ő nem lesz biodíszlet. Ezt, mondjuk, legalább hosszan. Lényegében az egész beszélgetés alatt.
Mindeközben a pártfüggetlen sajtóért nyavalygó jobbikos politikusok, feltételezhetően központi utasításra, egyszerre kezdtek egy Volner Jánosról szóló, lejárató, az Alfahírről származó cikket osztogatni. Az Alfahír főszerkesztője egyébként az a Magvasi Adrián, aki pont a kerületemben, a XIII.-ban indult, majd kapott ki rettenetesen a Jobbik színeiben.
Jakab Péter esete azonban mindenképp érdekesebb, mert a Jobbik szóvivője láthatóan olyan rosszul viseli a rá és pártjára nehezedő nyomást, hogy összeomlott alatta. A Velkovics Vilmos társaságában előadott mutatványa egészen biztosan be fog vonulni a történelemkönyvekbe. Jakab először úgy tett, mintha eddig nem a Jobbik bojkottálta volna az Echo TV-t, hanem az Echo ignorálta volna Jakabékat, ami természetesen hazugság.
A történet ugyanis úgy kezdődött, hogy Jobbik megsértődött az Echo TV-re és persze a Magyar Időkre, a 888.hu-ra és a Magyar Hírlapra, és mérges kétéves módjára utasított el minden egyes megkeresést és meghívást.
A Jobbik kezdte bojkottálni a jobboldali sajtót. Pont. Ehhez képest a Jobbik villogó szemű, dacos kamasza ennek az ellenkezőjének a sugalmazásával kezdte a beszélgetésnek tervezett hisztérikus őrjöngését. Jakab – Z. Kárpáthoz hasonlóan – hosszú percekig képes a vele szemben ülő és kérdéseket megfogalmazni próbáló műsorvezetővel teljesen egyszerre beszélni. Ezt a nem kevés gyakorlást igénylő mutatványt biztosan oktatják a Jobbik székházában. A nyájas olvasó egy alkalommal, játékból nyugodtan próbálja ki. Szinte kivitelezhetetlen. Ilyen rendkívül magas szinten figyelmen kívül hagyni azt, amit a beszélgetőpartner mond, patologikus, narcisztikus személyiségjegyek meglétét feltételezi.
Ezen a ponton képzeljük is el, hogy a fenti politikusok hogyan alkudoznának, hogyan próbálnának egyezségre jutni, ha kormányon lennének, mondjuk egy bértárgyalás során, a szakszervezetek vezetőivel. Na ugye.
Jakab Péter, mondanom sem kell, jóformán egyetlen kérdésre sem volt hajlandó válaszolni, amire meg véletlenül kicsusszant valami válaszféle a dühösen és tiszta erőből összeszorított ajkai közül, abba meg menthetetlenül és végérvényesen belebonyolódott. Ilyenkor diadalmasan belenézett az egyik kamerába, elégedetten hátradőlt, majd kegyesen így szólt: „Jöhet a következő kérdés.”
A Jobbik a végóráit éli, rövidesen tanúi lehetünk a megszűnésének. Tudja ezt Z. Kárpát, tudja ezt Jakab is. Ezért vicsorognak sarokba szorított patkányként. De nem érik el a várt hatást. Produkcióiktól a velük szemben helyet foglaló műsorvezetők nem riadnak meg, inkább szánalommal figyelik a két bukott politikust dühöngését.
A nézők pedig végre megismerhették a Jobbik igazi arcát.
(Apáti Bence, magyaridok.hu)
