Évi ötszázezer menekült Európába történő behozatala abszolút megoldható volna, s még konjunkturális haszna is lenne – nyilatkozta néhány hete az ÉS-nek az Amnesty International Magyarország igazgatója. Iván Júlia arról panaszkodott, hogy erre egyre kevésbé van politikai akarat, ellentétben az európai partokat védő hadihajókkal és pengés kerítések építésével.
Az európai menekülthelyzetről, a „civil” szervezetek kormányok általi vegzálásáról, a nemzeti konzultációról és Ahmed H.-ról is kérdezte nemrég az Élet és Irodalom Soros György egyik civil szervezetének, az Amnesty International Magyarországnak (AI) a vezetőjét. Iván Júlia az interjú elején arról beszélt, hogy nem igaz az, amit a nemzeti konzultáció állít, mely szerint egy bűncselekmény elkövetésekor ők enyhébb elbírálást követelnek a menekültek esetében, mint ha azt magyar állampolgárok követnék el. Ahmed H. (ő az, aki kövekkel támadt a határt védő magyar rendőrökre – a szerk.) – szabadon bocsátását nem ezért követelték, hanem azért, mert szerintük
elfogadhatatlan, hogy három szilárd tárgy eldobásáért valakit terrorcselekménnyel vádoljanak.
Az igazgatónő hozzátette: a Magyar Helsinki Bizottsággal ellentétben ők nem perelik be a Miniszterelnöki Kabinetirodát a kérdőívben szereplő „félrevezető állításokért és valós tények hamis színben való feltüntetéséért”, de egy „ellenkonzultációs” kampányt indítanak, hogy felhívják a figyelmet az „igazukra”.
Iván Júlia az ún. „civil törvénnyel” kapcsolatban úgy fogalmazott: a kormány kimondottan el akarja lehetetleníteni a civilek munkáját, ami elsősorban azért probléma, mert így az általuk képviselt célok helyett a saját fennmaradásukért és kollégáik egzisztenciájáért kell küzdeniük.
Arra a kérdésre, hogy szerinte miért hagyja hidegen az európai vezetőket az, hogy az Európába igyekvők – főként líbiaiak – milyen helyzetek, állapotok elől menekülnek, Iván Júlia úgy válaszolt: az európai vezetők szeretnék újra felvirágoztatni az európai–líbiai kapcsolatokat, hogy könnyebben tudják visszatuszkolni Líbiába az Európába induló hajókat, illetve megakadályozni az elindulásukat, „amit a líbiai parti őrség gyakran úgy old meg, hogy már helyben, maga lövi ki, süllyeszti el ezeket, és öli tengerbe a rajta összezsúfolódott embereket”.
Tehát sajnos úgy tűnik, hogy abba a populista hullámba, ami ma Európát elönti, és különösen azoknak az európai országoknak a politikájába, amelyek mindenáron menekültektől mentesen akarnak élni, az az alku is belefér, hogy valamilyen mocskos rezsim tartóztassa fel ezeket a szerencsétleneket.
Ezért az Amnesty (…) megpróbál javaslatokat is tenni arra, hogyan lehetne az ilyen szörnyű alkuk helyett a védelemre szoruló embereket valamilyen védett rendszerben, valamilyen mechanizmus révén, legálisan eljuttatni Európába
– tette hozzá az igazgatónő. Iván Júlia szerint ezt szolgálná egyébként az ENSZ áttelepítési programja is.
De erre úgy látszik, nincs elég erőforrás, csak hadihajókra, amelyek az európai partokat védik a menekülők lélekvesztői ellen, és pengés kerítésekre, amelyek háborús övezetekből érkezett, sok esetben megkínzott és traumatizált szerencsétlenek, köztük kisgyermekes családok és terhes anyák ellen védik a migránsokat életben sosem látott, de tőlük rettegő magyarokat.
Az igazgató szerint abszolút megoldható lenne, hogy évente előszűréssel, biztonságban áthozzanak Európába ötszázezer menekültet egy évben.
Ennek a költségek mellett van konjunkturális haszna is, lehet erre beruházásként tekinteni, és az unió adott államai ezzel élhetnének. Csak sajnos a terjedő populizmus viszonyai között egyre kevésbé van erre politikai akarat
– fogalmazott Iván Júlia, hozzátéve, hogy úgy nagyon nehéz alternatívát felmutatnia a civil szervezeteknek, hogy a döntéshozók nem engedik őket a döntések közelébe.
Forrás: Élet és Irodalom, fotó: The Budapest Beacon
(pestisracok.hu)
