A kriptokommunista Népszava hasábjaiból ismét előbújt a fröcsögő magyargyűlölet, egy ott megjelent publicisztika szerint „bármennyire is fájó, Trianon (nemzetközi jogilag) igazságos és jogos büntetése volt a háborúban vesztes Magyarországnak.”
Íme Ferincz Jenő „paragrafus” magvas gondolatainak gyűjteménye:
- „Bármennyire is fájó, Trianon (nemzetközi jogilag) igazságos és jogos büntetése volt a háborúban vesztes Magyarországnak.”
- „Kimaradhattunk volna a háborúból, de a nacionalizmus, az irredentizmus, a tekintélyelvűség és a felsőbbrendűség érvényre juttatásának szándéka az akkori politikai vezetésnek fontosabb volt minden más szempontnál.”
- „Az elszakított területek lakosságának kétharmada nem magyar volt, és azok a nemzetiségek, akik többségben éltek az elcsatolt területeken, boldogok voltak, hogy elszakadhattak Magyarországtól.”
- „…a trianoni diktátum pillanatnyi nagyhatalmi érdekek mentén, példátlanul és indokolatlanul szigorúan bánt a magyarokkal. De mindezért nem a döntést meghozók a felelősök, hanem az akkori magyar arisztokrácia, a magyar nacionalista vezetők, a jobboldali politikusok. Akik belevitték az országot abba a háborúba, amelyben sosem lett volna szabad részt vennünk. És akikre – különösen az időnkénti harci retorikájával – kísértetiesen emlékeztet a mai Fidesz.”
- „Trianon a magyar nemzetiségi politika, a magyar felsőbbrendűség mítoszának tragédiája”
- „Bármilyen fájó a veszteség, a felelősség emiatt leginkább a miénk. Éppen ezért alapjaiban téves az az egyesek által hangoztatott nézet, miszerint Trianon igazságtalan döntés volt velünk szemben”
- „Az eltelt idő alatt ezt kellett volna feldolgozni: megérteni saját felelősségünket, tanulni belőle, és békésen viszonyulni a környező országokhoz, ahol fordult a kocka, és most a magyarok lettek kisebbségben. És nem folytonosan piszkálni a még sajgó sebet.”
- „…az 1920-as Trianoni szerződést nemzetközi jogi értelemben az 1947-es párizsi békeszerződés váltotta fel. Magyarország akkor is a vesztesek oldalán állt, a forgatókönyvet viszont mindig a győztesek írják. Ami pedig az egyre forszírozott megemlékezéseket illeti, azok a rossz oldalon, rossz célok mentén vesztessé vált és az országnak csak kárt okozó elődeinkről szólnak.”
Talán érdemes megjegyezni, hogy semmilyen szinten nem szabad az efféle írásokkapcsán felháborodnunk, vagy elítélnünk az ilyen Ferincz-féléket, éppen ellenkezőleg. Az ilyen magyargyűlölőket be kell mutatni, a frontvonalra kell őket tolni, hogy az egész magyar társadalom lássa, kik azok, akik a mai baloldalt képviselik, és kik azok, akikre még a magyarság minimális alapkövetelményeinek ápolásában sem számíthatunk. Minél inkább látszódnak, annál hamarabb kerülnek a közélet szemétdombjára.
(forrás: Sümeghi Lóránt, 888.hu)
