Vona Gábor felesége a napokban a Jobbik pártlapjának adott interjút az „Idáig jutottunk” című könyv megjelenések apropójából, mely a „politikusfeleség” elmúlt 20 évét mutatja be, melyben szóba kerül többek között a megcsalása, a Jobbikban lejátszódott folyamatok, valamint a férje „zsenialitása”.
Az interjúban Vona-Szabó Krisztina cáfolta azokat a pletykákat, miszerint a döntései során befolyásolta volna férjét. Ezeknél a hangoknál azonban sokkal inkább zavarta az, hogy az április 8-i választás éjszakáján a férje mögé senki sem állt oda, amikor bejelentette lemondását.
Vona Gábor és felesége
Fotó: MTVA – Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap
Vona felesége szerint a férjét „méltatlan” támadások érték a kampány alatt, pedig férje egy igazi jó ember, így tehát a probléma inkább a politika természetében és magyar társadalomban keresendő, mintsem bennük.
Arra a kérdésre, hogy ezek után is hisz-e még abban, hogy a társadalmi szemlélet megváltoztatható, Vona-Szabó Krisztina úgy válaszolt, hogy „muszáj”, azonban a választási kampányban is bebizonyosodott, hogy „a jóra mindig kevesebb a fogékonyság”.
Sajnos igaz a mondás, hogy a társadalom termeli ki a maga politikusait. Gábor sok szempontból túl jó volt ehhez az egészhez”
– jelentette ki Vona felesége, akit szerint tehát a magyar társadalom még nem elég érett, nem elég jó ahhoz, hogy a férje vezesse az országot.
Ez a korábbi SZDSZ-es politikusokra, értelmiségiekre jellemző nárcisztikus, a magyarokat lenéző motívum a választások óta rendre megjelenik mind Vona Gábor, mind környezete narratívájában, akik a kudarc okait elsősorban nem magukban, hanem a magyar társadalom „éretlenségében”, „visszamaradottságában” keresik. A vloggernek felcsapó Vona például a Puzsér Róberttel történő beszélgetése során is arra a kérdésre várta a megerősítést, miszerint
Igaz-e az a mondás a mai Magyarországra, hogy minden társadalomnak olyan a politikai vezetése, amilyet megérdemel?”
(Bertha László, 888.hu)